Idén 2011. április 8-10. között rendeztük meg éves túlélőversenyünket a BOMIT-ot. A versenyen 30 csapatban 89 elszánt túlélő vágott neki a különlegesnek ígérkező kalandnak. A csapatok nagyon jól teljesítettek, szép eredmények születtek, ezúton is gratulálunk minden résztvevőnek! A versenyről készült videó és képek, valamint az eredmények a BOMIT weboldalán tekinthetők meg. Találkozunk jövő nyáron a III. BOMIT-on!

Egy igazi, kihívással, lemondással, küzdelemmel teli programra már nagyon vágytam, és Gue telepátiája ezt igen jól megérezte, mikoron is meghirdette a Bakonyi Bujdosó Betyárkodás elnevezésű programot.
Volt itt minden: hegyre föl, hegyről le, bokorba be, susnyából ki, szúnyogetetés saját testünkkel, fokossal bíbelődés, Fastum gél...

December 11-et írunk, elérkezett a várva várt idő az indulásra, máris pakolunk Attilával az autóba és indulás a Mátrakeresztesi Óvár vendéglő melletti parkolóba. Pizsama érkezett elsőként, majd mi is befutunk Attilával. Betérünk a vendéglőbe, hogy megvárjuk a többieket, ahol néhány perc eltöltése után érkezik Katona, Wiking és Szabolcs.  Máris előkerül a Mátra turista térképe és a vendéglőben egy-egy üdítő vagy sör fogyasztása közben eldöntjük, hogy hol lesz az éjszakai táborhely, hiszen közeli helyet kellett keresnünk, mert az éjszaka folyamán fog teljessé kerekedni a Bózótmívesek csapata.

Most rajtam van a sor, hogy beszámoljak a lókisérő túra élményeiről, mert Dínó sajnos nem tudott részt venni ezen a programon. Hol is kezdjem?
Én már nagyon vártam ezt a kalandot. Talán ott kezdem, hogy otthon megpróbáltam célszerűen pakolni a hátizsákba. Kedves T.I.B.I. (ha ezt most nem érted klikik ide), felsorolom neked, hogy egy NŐ mit is pakol egy ilyen megmérettetésre.
A 60 literes hátizsák tartalma majd a későbbiek folyamán lesz érdekes!

Az ősz legjobban várt eseménye volt a november 3-6 hosszú hétvége. Meghívást kaptam a Bozótmívesektől hogy részt vegyek egy négy napos erdei programban, aminek deklarált célja a különböző erdei ismeretek, túlélési készségek kipróbálása tesztelése, fejlesztése az év különböző szakaszaiban de ugyanazon a helyszínen (területen).

A tematika, az időjárás, a felhasználható anyagok évszakonként különbözőek így más-más kihívás elé állítják a résztvevőket.

Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra hogy eljuthattam ide ezen barátságos profik közé és figyelhettem, tanulhattam, próbálkozhattam s rengeteget okulhattam.
Így hát olvassátok elnézően egy csíkos hátú erdőjáró élményeit és szubjektív véleményét.

Január, jurta, jó társaság, bozótmívesség, modern kor és hagyomány - nos mindezeket összekeverve egy olyan különleges programhoz juthatunk, melyet olvasni is maga az élvezet, nemhogy megélni... Figyelem! Irigykedésre okot adható sorok következnek!
Eljött január 8-a, péntek, túrazsák rogyásig pakolva, rajtra készen és bizakodva érkeztünk meg Dínóékhoz Herendre, ahol kezdetét vette a Jurtás-bushcraft program.
 

November 14.-ét ír a naptár, újra Cserhátsurányban gyülekeznek a Bozótmívesek, hogy új élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodjanak. A pirkadat első sugaraival a mi kis csapatunk is útra kel. Az uticélunk a "Nógrádi Grand kanyon" néven is emlegetett páratlan szépségű szurdok, a Páris patak völgye. Cserhátsurányból autóbusszal indulunk tovább Balassagyarmatig, itt vonatra szállunk és irány Ráróspuszta. Megérkezve egy kis keresgélés következik vajon hová van elrejtve a zöld plusz jelzés, de mivel sehol nem leljük, elő a tájoló belőjük az irányt és útnak indulunk. Egy kis gyaloglás után hamarosan rátalálunk a zöld jelzésre. Rövid pihenőt tart a csapat, mindenki megkóstolja a nagy őzlábgombát, amit János talált az út mellett. Az ízletes gomba előétel után mindenki emésztőnedvei beindulnak, ezért egy szélvédett helyen lecuccolunk és egy kiadós reggeli után folytatjuk csak az utunkat.

Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene egy túrát szervezni a bozótmíveseknek egy kevésbé felkapott tájegységbe, a Cserhátba. A Börzsöny és Mátra között elterülő Cserhát sok szépséget és látnivalót tartogat az erre járó kirándulóknak és turistáknak. Ezekből gondoltam ízelítőt adni a túrán résztvevőknek.
Gyönyörű, bár kissé borongós az őszi táj, megannyi színes levél a fákon, ezt az arcát mutatja a cserháti táj, így október vége felé. Huszonnegyedikét ír a naptár és én Mohora felé veszem az irányt, ahol már vár Attila és barátja a vasútállomáson. Megérkezem, szívélyes üdvözlés után gyors pakolás az öreg Škodámba és irány Cserhátsurány. Itt egy kis megbeszélést tartunk, miközben elfogyasztjuk a reggelit. Ismertetem a srácokkal a tervezett programot, eközben csöng a telefon, Pizsama érdeklődik, merre van a csapat. Elnavigálom mihozzánk, iszunk még egy kávét és kezdődik az elég szorosra szabott, de sok látnivalót tartogató program.

Október eleji borongós délután, egy kis kőkorszaki időutazásra gyülekeznek a bozótmívesek. A helyszín Herend, Dínóék kertje. A program vezetője Tóth Zoltán történész, kőkorszaki bozótmíves szaki, akiről tudni illik, hogy az őskor a szíve csücske, és hosszú éveket szentelt annak, hogyan is készíthették eleink kőszerszámaikat.
A délutánt az alapanyagok összegyűjtésére szánják a fiúk. Zoli semmit nem bíz a véletlenre, geológiai térképet is hoz magával. Mire besötétedik, a fiúk bebarangolják az erdőt és több gyümölcsös rekeszre való kovakővel térnek haza.

Hogy a program milyen volt? Egyszerűen jó, bővebben, nagyon jó!!!
Péntek délelőtt még mindig pakolok egy-egy dolgot az autóba, ki ne maradjon valami. Természetesen már megint túl pakoltam magam, na de sebaj, a kocsiban elfér bőven. Izgatott voltam, hogy újra találkozzak a csapat tagjaival, sőt talán - lassan már úgy érzem- a barátaimmal. Minden egyes találkozó, program egyre jobban és jobban összekovácsolja az embereket egy igazán jó közösségé. A program apropóját egyébként az adta, hogy Dínóék nyulak tenyésztésével is foglalkoznak, és egyrészt elkelt a segítség  a nyulak nagy számának köszönhetően, másrészt ez remek alkalmat kínált azon bozótmívesek számára, akik szerették volna elsajátítani a nyulak feldolgozásának minden csínját-bínját.
Megérkezvén Dínóék házához, melyhez - mint később kiderült- egy varázslatos kert is tartozik, tűzrakó hellyel, és egy kisebb patakkal a telek végén. Dínó csodálatos fa játékokkal látta el a kert egy részét, három örökmozgó, mindenre kíváncsi gyermekének. A patakon túl egy csodás kis erdősáv, mögötte kisebb rét kisebb nagyobb fás-bokros foltokkal.

Július végén, - a nyár közepén - mi másra, ha nem a sivatagi túlélési helyzetekre készülnek a bózótmívesek. Ha egyelőre nem is a Szaharában, de a Bács-Kiskun megyei Hajós község környékén igen!
A találkozó pénteken (délután-este-rugalmasan) volt a házigazdánk, Peti által prezentált présházban. Sötét este lett, mire mindenki megérkezett, és a marhapörkölt is megfőtt a bográcsban. Az étkezési létszám végül is a lemondások ellenére kedvezően alakult: 1 hölgy, 10 úr, és 4 gyerek. A vacsora után rövid megbeszélés a tervezett programról, majd mindenki - ki hová tud vagy akar, nyugovóra tér.
Másnap reggel a felszerelések pakolgatása és kölcsönös tapasztalatcsere után - indulás! Kocsikat biztonságos udvarba leállítani a faluban, bevásárlás, akinek kell, ilyesmi.

Lélekben már elindultam otthonról. Izgatott voltam, de igyekeztem palástolni. Vártam, hogy újra kint lehessek az erdőben, vártam, hogy újra találkozhassak csapattársaimmal , a sün csapattal. Sokat javított toporgó lelkiállapotomon, amikor megjelent Cinki Laci és Kenus, majd hamarosan Révész is követte őket. Vigyorogtunk, nevetgéltünk, felszabadultak voltunk. Hamarosan Levi is befutott, majd miután tengernyi motyónkat nagy nehezen bepréseltük az autókba, útnak indultunk. A tett színhelyén már várt minket a buskraft helyszínéül választott terület gazdája. Rövid egyeztetés, és már mehettünk is birtokba venni a gyönyörű nyíres-fenyves erdőt. Az érkezést követően a szokásos rutin: Menedéképítés, elvackolás, tűzgyújtás. Ezalatt megérkeztek a többiek is. Jó volt látni, hogy a bozótmívesek milyen örömmel üdvözölték egymást.

Ahogy az a címből is kitűnik ez a legutóbbi bizony nem egy szokásos bushcraft volt. A csapattagok ugyanis elhatározták, hogy új irányt vesznek és a jövőben tartalmasabb, szervezettebb programokat kívánnak szervezni a korábbi "önképző-kör" jellegű programokkal szemben. Ennek az új irányvonalnak a főpróbáját tartottuk meg az Ipoly partjánál, 2009. április elején. Az időjárás a kegyeibe fogadott bennünket, végig csodálatosan szép idő volt.
 

Kedves T.I.B.I. (Túlélési Ismereteket Birtokolni vágyó Idegen)!

Korábban jelezted, hogy az Ipoly vadregényes partjára tervezett bozótmíves programra szándékoddal ellentétben mégsem tudsz eljönni. Kérted, hogy számoljak be mindarról, ami történt. Nos, kedves Tibi, megkísérlem szavakba önteni, ami az Ipoly partján történt ezen a hétvégén, bár magad is látni fogod, hogy ez nem lesz egyszerű feladat.