Felszerelések, tesztek

Kezdő Bozótmívesként fogalmam sem volt arról milyen is a megfelelő kés számomra. Az első program alkalmával, a következő tanácsot kaptam: "végy egy jó kést". Körülnéztem neten, a Svéd Mora 860-ra esett a választás (2009-ben). Jó formájú, tetszetős, olcsó. A használat során kiderül, jól döntöttem-e.

Mielőtt rátérnék bármilyen függőágy bemutatására érdemes körbejárni a kérdést, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága a függőágynak több napos túráink során? Lehet, hogy csak nekem nem tűnt fel, de a függőágyak mintha csak pár éve kezdtek volna egyre népszerűbbek lenni hazánkban. Ennek talán az az oka, hogy nálunk szerintem nincs nagy hagyománya - mint mondjuk a sátrazásnak - de az is lehet, hogy egyszerűen a korábbi kínálat volt gyér. Egy biztos, hogy kb. 10 éve még nem nagyon láttam a túrázóknál.

Erdőjáróknak, túrázóknak, így nekünk bozótmíveseknek is az egyik legfontosabb felszerelésünk a jól bevált és betört bakancs. Nem véletlenül írtam bakancsot és nem cipőt (ideértve a sportcipőket és a túracipőket egyaránt). A (túra)cipők nagy hátránya a túrabakancsokhoz képest, hogy jellemzően nem bírják úgy az igénybevételt és nem védik a bokát, ami terepen nagyon fontos. A túracipők használata csak kisebb (1 napos) túrákra ajánlott, jó időben.
Hosszabb túrák alkalmával bakancsunk a folyamatos gyaloglás és terhelés következtében, jellemzően a legnagyobb igénybevételnek kitett felszerelésünk. Szinte minden túrázónak, aki hosszabb 30-50 km-es túrákon is részt vett már, van negatív tapasztalata arról, hogy mennyire meg tudja keseríteni a szabadban töltött perceket, ha valakinek feltöri a lábát a bakancsa. Itt kell azonban megjegyezni, hogy nem mindig a bakancs a hibás.

Kezdetben volt a fedeles bögrém: 1 literes, rozsdamentes, fedővel és bögréhez illően karakteres füllel. Belefért a rozsdamentes kisbögrém, némi cukor, két tasak levespor, néhány filter tea és kéztisztító kendő.
Aztán volt még alkoholos főzőm sörösdobozból, a hozzá való alkohollal. De nem feledkezhetek meg a szintén 1 literes Tesco-s alu-kulacsomról sem. Így együtt megvolt minden, ami egy tea vagy leves megfőzéséhez kell. A gondot sokszor az okozta, hogy mindezek nem képeztek egy könnyen kezelhető pakkot.
Már régóta fentem a fogam egy készletre, amiben a főzéshez szükséges víz, kulacs, főző/étkező edényzet és a főző+tüzelőanyag együttesen elfér, s ha csak ezeket akarom magammal vinni, egyszerűen kiemelem a nagyzsákból és kész.

Tűzgyújtási tilalom, tűzifa hiánya, menedék oltalmában való főzés, stb. Kényszerhelyzetek, melyek kizárják a nyílt tűz használatát, illetőleg szükségessé és/vagy célszerűvé teszik valamilyen főző alkalmazását. E készülékek beszerzésére alapvetően két lehetőség kínálkozik: vásárlás vagy előállítás. Alkoholos főzőt önmagában vásárolni ritkán lehet. Leggyakrabban valamely edényből és szélfogóból álló készletet is meg kell vennünk vele együtt. Aztán egy idő után a készletből mindenki jóformán csak a főzőt használja a jól bevált csajkájával vagy bögréjével kombinálva, a főzővel együtt vásárolt edényzet pedig egyik polcról a másikra kerül. De van itt még valami: Érdemes-e évi néhány alkalom kedvéért gyári főzőt vásárolni?

Az első részben megismerhettük, az általam is használt túlélőkés paramétereit. Ezek részben a gyártó által megadott adatok és értékek, részben az első benyomásom mikor kézbe vettem ezt a kést.
Most a második részben a kés gyakorlati használatát szeretném bemutatni bozótmíves szempontból a teljesség igénye nélkül.
Mik is ezek a szempontok? Ezeket Igory nagyrészt már leírta és itt találod meg. Kiegészítve az általános szempontokat, ami lényeges volt még számomra a sokoldalú munkaképességen túl az az, hogy a munkafolyamatok során biztos fogást és stabil tartás nyújtson.

Ha a túlélésről és azzal kapcsolatos eszközökről esik szó az emberek nagy részének mint első számú eszköz a kés jut eszébe.
De mit takar valójában a túlélőkés elnevezés? Egy kést, amely nagyon egyszerű, de végtelenül sokoldalú és szilárd szerszám, amely ha kell fegyverként is használható, de nem ez az elsődleges funkciója.
A kereskedelemben sokféle kés kapható, ami túlélő feladatok ellátására alkalmas, ezek közül a Svéd Fallkniven cég kiváló kését az általam is használt A1-et mutatom be. Kezdjük egy kis technikai ismertetővel.

Csiszi-csoszi köszörű, ha dolgozik az gyönyörű. Cinki Laci barátunk, akiről köztudott, hogy szeret a késekkel foglalkozni, és programjainkon már láthattuk több szép munkáját is, tett egy ígéretet, hogy egy rövid cikk formájában megosztja velünk, hogy Ő, hogyan is készíti késeit. Tartotta is a szavát és lényegretörő - két rövid videóval is megspékelt  - cikkében, pontos útmutatást ad azok számára, akik otthoni, barkács-körülmények között szeretnék elkészíteni első egyedi késüket. Köszönjük Lacinak!

Az íjászat,- konkrétan a magyar hagyományőrző íjászat- kapcsán régóta kapcsolatban állok magyar hadi-hagyományőrző csoportokkal. Többségük egyfajta kísérleti régészetet is folytat azáltal, hogy a viseletet újra hordják, az eszközöket újra használják úgy, ahogy azt eleink tették, vagy tehették. Így találkoztam különböző fokosokkal is, amelyek azonban sokkal inkább dísztárgyak voltak, mint valóban használható eszközök. Sok mindenfélét lehet hallani erről az ősi eszközről és amolyan "mítoszrombolóként" igazolni, vagy cáfolni akartam ezeket a sztorikat.

Manapság sajátos mozgalomként jelentkezik a különböző történelmi fegyverek és eszközök újraalkotásának, ezzel együtt birtoklásának igénye. Ez alól az úgynevezett harci balták nagy családjába tartozó, fokosnak nevezett holmi sem kivétel, amihez nekünk, magyaroknak manapság sokak szerint valahogy "több közünk van", hasonlóképpen az ugyancsak "nemzeti fegyverként" tisztelt szablyához. Mielőtt megvizsgáljuk, mire is jó ez az eszköz, azután eldöntjük, érdemes-e saját fokosra szert tennünk, talán nem haszontalan áttekinteni a történelmi fokos  útját.

Amikor elkészült a francia hadsereg élelmiszercsomagját bemutató írás, nem terveztem, hogy lesz folytatása. A megírást követően azonban néhányan arra bíztattak, hogy más nemzetek hasonló csomagjait is vegyem górcső alá és tegyem közzé a tapasztalataimat. Most annyiban más a helyzetem, hogy a következőkben vizsgálandó pakkokról korábban már készültek kiváló beszámolók. Márpedig még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy mások tollával ékeskedjek. Éppen azért a saját vizsgálati módszeremnél maradva veszem sorra azokat a fejadagokat, amikhez hozzá tudok jutni.

Majd egyévi spórolás után nagy örömmel vettem kezembe Fallkniven S1-emet. Mivel régi vágyam vált valóra Budapesttől egészen hazáig nézegettem hol a kést, hol a bőrtokját, melyből csak úgy dőlt az a jól ismert "új bőrillat".
A Fallkniven az S1-et mélyen lelógó, nyitott, a kést 3/4 részben befogadó, korrekt kidolgozású, erős bőrtokkal (is) forgalmazza. A bőrtok kiválóan alkalmas a nadrágszíjon (derékon) való hordásra, mindaddig, amíg a tok a legfelső ruházat övére van fűzve. Mihelyst azonban néhány réteg polárpulóvert, vagy egy combközépig érő télikabátot viselünk, az ezek alatt lapuló tokból a kés elővétele és oda rejtése körülményessé válik.

Egy évvel ezelőtt szert tettem néhány FRENCH INDIVIDUAL REHEATABLE COMBAT RATION– ra, azaz francia egyéni melegíthető harci élelmiszer fejadagra. A forrás szerint ezt kapják a francia idegenlégiósok is. Kíváncsi voltam, mit esznek, min élnek ezek az "elitkatonák". Alaposan átvizsgáltam a csomagokat, és mindent elfogyasztottam belőlük, ami ehető volt. Mindenki okulására közzéteszem a tapasztalataimat.