Rólunk

Főoldal
Úrkút, 2009. május

Érzések, hangulatok, gondolatok

Lélekben már elindultam otthonról. Izgatott voltam, de igyekeztem palástolni. Vártam, hogy újra kint lehessek az erdőben, vártam, hogy újra találkozhassak csapattársaimmal , a sün csapattal. Sokat javított toporgó lelkiállapotomon, amikor megjelent Cinki Laci és Kenus, majd hamarosan Révész is követte őket. Vigyorogtunk, nevetgéltünk, felszabadultak voltunk. Hamarosan Levi is befutott, majd miután tengernyi motyónkat nagy nehezen bepréseltük az autókba, útnak indultunk. A tett színhelyén már várt minket a buskraft helyszínéül választott terület gazdája. Rövid egyeztetés, és már mehettünk is birtokba venni a gyönyörű nyíres-fenyves erdőt. Az érkezést követően a szokásos rutin: Menedéképítés, elvackolás, tűzgyújtás. Ezalatt megérkeztek a többiek is. Jó volt látni, hogy a bozótmívesek milyen örömmel üdvözölték egymást.

Péntek-este
A tűz rőt fénye pillanatról pillanatra máshogy világította meg a vidám arcokat. Derű, felszabadultság és a várakozás kíváncsisággal vegyes izgalma tükröződött rajtuk. Tudva, hogy munkás másfél nap vár ránk, viszonylag hamar elcsendesedett a tábor és az őrség kivételével hamarosan mindenki mély, pihentető álomba süllyedt. Ezt az érzést esetemben némileg megzavarta Katona kétes szépségű ábrázata és a "Kétóravantejössz" kezdetű vidám, őrségbe hívó ébresztő, de nem baj.

Szombat-reggel
Néhányan némileg törődöttek voltak az erdőben éjszakázástól, de a többség vidáman és kipihenten ébredt. A reggeli rutint (megigazítom-megvakarom-megmosom) és a reggelit (előkeresem-kicsomagolom-megeszem) követően egy rövid köszöntés és eligazítás után kezdetét vette a program. Azt még vidáman vették a srácok, hogy két csapatra osztottuk őket, de az első feladat hallatán többek arca átalakult. Micsoda…? Tessék…? Tényleg…? Nade…! Mostakkor…? Óhogyaza…!!! Ilyesmik voltak az arcokra írva. Sok idő azonban nem maradt a csodálkozásra, hiszen mindössze egyetlen órát kaptak a feladat végrehajtására. Dolgoztak is keményen, hogy időre készen legyenek. Úgy gondolom, hogy tapasztalatokban roppant gazdag egy óra volt.

Szombat-délelőtt
A második foglalkozás talán még nehezebb feladat elé állította a résztvevőket. Olyannyira, hogy a rengeteg munka, csurgó verejték és fájó kar ellenére sem sikerült megoldani a feladatot. Na ja, a túlélés nem egyszerű dolog. Azonban a sikertelen próbálkozások is sok tapasztalattal tesznek gazdagabbá. A harmadik foglalkozás végre vidámsággal töltötte el az ekkor már kevéssé üde csapatot. Tiszta, őszinte, gyermeki örömöt láttam az arcokon az ételkészítésnek eme ősi és egyszerűségében lenyűgöző módját gyakorolván. A jól végzett munka öröme és a tele gyomor hamar feledtette a fáradalmakat.

Szombat-délután
Egy üdítő sétával ki-ki lemozoghatta az ebédet és megismerkedhetett egy-két hasznos erdei növénnyel. Visszatérve a táborba a két csapat ízelítőt kapott abból, hogy mennyit is kell küzdeni egy bögre finom teáért, ha nincs a közelben vízcsap. Ekkor már némileg porlepte volt kicsiny csapatunk, ideje volt hát egy kicsit (f)eldobni a hangulatot. A megfelelő segédeszközök legyártását követően hatalmasat versengtek-játszottak a csapatok. Röpködtek az élcek (is) mindkét oldalon. Egy kis eső üdítő változatosságot hozott amúgy sem túl sivár programunkba, így rendbe szedtük a tábort és ki-ki elhelyezkedett a tűz körül egy kis eszmecserére.

Szombat-este
Fáradtak voltunk, de vidámak és elégedettek. Ki-ki leszűrte a teáját és/vagy a nap tanulságait. Aztán győzött a fáradság. Hunyni mentemben azon morfondíroztam, hogy vajon ki volt az a marha, aki kitaláltam ezt az őrségesdit. Na mindegy.


Vasárnap-reggel
Frissen sült kenyér illatára ébredtem. Guerilla és Wiking várta frissen gőzölgő reggelivel az éppen ekkor érkező Ronint. A tábor lassan, megfontoltan, komótosan ébredezett. Kenus sajátos, de félreérthetetlen módon jelezte, hogy kávét óhajt. Kapott, mire elégedett mosoly ömlött szét ébredésközeli állapotban legendásan fotogén arcán. Cihelődés, majd a szokásos reggeli rutin.

Vasárnap délelőtt
Ronin hasznos és szükséges információkkal látta el a sün csapat tagjait, akik hamar átültették a gyakorlatba az imént szerzett elméleti tudást. Rövid egészségügyi szünetet követően ki-ki megpróbálkozhatott az egyszemélyes Laokón-.csoport bozótmíves változatának megalkotásával. Ebben Kenus is aktívan részt vett. Ezalatt Guerilla és Katona a tőlük megszokott módon gondoskodott az éberség és a figyelem ébrentartásáról. És persze megint bejött!

Vasárnap-dél körül
Lassan vége. Még nem elég. Most kezdek igazán belejönni, most kezdem igazán élvezni és akkor vége. Egyszerűen, prózaian és fájón vége.

Vége

Ui.: De nemsokára találkozunk a Bakonyban. SÜN!

A programon készített videót ide kattintva tudod letölteni!