Rólunk

Főoldal
Sivatagi só

beszámoló a hajósi bushcraftról

Július végén, - a nyár közepén - mi másra, ha nem a sivatagi túlélési helyzetekre készülnek a bózótmívesek. Ha egyelőre nem is a Szaharában, de a Bács-Kiskun megyei Hajós község környékén igen!
A találkozó pénteken (délután-este-rugalmasan) volt a házigazdánk, Peti által prezentált présházban. Sötét este lett, mire mindenki megérkezett, és a marhapörkölt is megfőtt a bográcsban. Az étkezési létszám végül is a lemondások ellenére kedvezően alakult: 1 hölgy, 10 úr, és 4 gyerek. A vacsora után rövid megbeszélés a tervezett programról, majd mindenki - ki hová tud vagy akar, nyugovóra tér.
Másnap reggel a felszerelések pakolgatása és kölcsönös tapasztalatcsere után - indulás! Kocsikat biztonságos udvarba leállítani a faluban, bevásárlás, akinek kell, ilyesmi.

 

 

 

 


A tényleges indulás előtt házigazdánktól-Petitől, aki civilben szerződéses katona kaptunk egy térképet a túra útvonaláról és oktatást a térképismeretről, tájékozódásról.


Elindul a csapat


Az időjárás kegyes volt hozzánk, nem volt igazán sivatagi, de az elmenő traktorok által felkavart por elég jól imitálta egy kisebb ghibli élményét. A pihenők alatt Dínótól megtanultuk az arab kendő felkötését, illetve ennek hiányában a kínai pólóból készíthető fejvédő eszközök készítését. A teljesség kedvéért a magyar zsebkendőből készíthető Zimmer Feris viseletig- bezárólag. Állítólag hatásos a szem fényvédelmében, ha a szemünk alá vízzel kevert faszénporból sminket teszünk. Ezt is kipróbáltuk, és a többség véleménye szerint működik.


A beduin és az elit kommandósok :)


De a legfontosabbat most mondom el és ezt mindenki jól jegyezze meg: a kiszáradás legfontosabb tünete a sötétszínű, szagos vizelet!
Néhány tájékozódási gyakorlat után elértük a program fénypontját: átkelés a Duna-völgyi főcsatornán.

Terv a következő: Dínó átúszik egy vékony kötéllel a túlsó partra, ezzel áthúz egy megfelelően vastag kötelet. A kötelek végei pedig rögzítésre kerülnek egy-egy fához, majd egy karabineren lógó kötélből készült szükség beülőben egy vékony kötelet húzva elsőként Peti átmászik a túlsó partra.
Csakhogy menetközben kiderül, hogy a statikusnak vásárolt 30 méteres kötél nyúlik, mint a rágógumi, bármilyen magasra tesszük, Peti mindig belelóg a vízbe egy picit. Igazi túlélési helyzet: Dínó és Szabolcs várnak minket a túlsó parton, itt meg asszony, gyerekek, csomagok. Tutajt építeni? Hosszú lenne...

Aztán maradunk egy kompromisszumos megoldásnál, gyerekek és csomagok a tervezett módon, felnőttek úszva mennek át a túlsó partra. Aztán kiderült, hogy a víz nem is olyan rossz, figyelembe véve hogy már vagy egy napja nem mosakodtunk.


Aztán a bátrabbak a túlpartnál a gyerekekkel az élen vidám strandolást rendeznek. Szárítkozás majd a nem messze lévő táborhely elfoglalása. Ez pedig egy erdősáv a szántó közepén.

Menedéképítés. Hiába a főhelyen felépített ötszögű palota, az összes elismerést mégis a Deák Feri által a készített féltetős vitte el. El kell ismerni, igazi építészeti, belsőépítészeti, lakberendezési remekmű: kétszemélyes, erős vázon nyugszik. Teteje helyben talált anyagokból készült, Zsuzsa asszony által díszítve sással és mezei virágcsokorral, mintha menyasszonyi csokor volna. Belül szalmával aljazva, a szalma kiszóródása ellen küszöbbel.


Elkészült a vad bushcraftos szíveket is megindító puha szerelmi fészek


Vacsora után lehetett gyakorolni és jártasságot szerezni gyufa nélküli tűzgyújtásból. Az éjszakai őrségben a jobb szívűek nem keltették fel váltótársaikat.
Figyelemre méltó volt Révész újítása, aki a szúnyogok ellen pálcákra rakott függöny darabokkal védte fedetlen felsőtestét.


Az éjszaka elmúlt és harmatgyűjtő bozótmívesek ébresztették a hajnalt

 Sikerült is közösen egy negyed pet-palacknyi szennyes folyadékot gyűjteni, amin a faszenes tábori tisztítókészülék csak nagyon részleges javítást végzett. Meginni csak végszükség esetén, amikor már minden mindegy...


A földbe ásott gödörre terített páragyűjtő fólia egy csepp vizet sem termelt,
legközelebb kipróbáljuk zöld lombbal


Kérésre átvettük a csalánkötél készítést. Fontos tapasztalat, hogy a vadkender nagyságrendekkel jobb rostokat ad, mint a csalán, az egész növényről teljes hosszában szinte sérülésmentesen le lehet húzni a rostszálakat. Ha csak lehet, vadkendert használjunk. A sás persze jobb mindegyiknél, mert közvetlenül fonható, nem kell a rosttermeléssel dolgozni. Dínó menet közben 1,5 óra alatt 3 méter hosszú kötelet font.


A vasárnap délelőtt egyik kiemelt programja a Tűzgyújtás nagyítóval c. fejezet volt. Dínótól kapott instrukciók alapján előbb utóbb mindenki sikeresen lángra lobbantotta az élesztéket a felizzó taplóval. A kitartóbbak nemcsak a nagy nagyítóval, hanem a tájoló picike lencsejével is. Táborbontás után a Császártöltés-Kiscsala melletti Vörösmocsár természetvédelmi területet néztük meg illetve mentünk végig rajta. A program Hajós egyik presszójában fejeződött be ahol mindenki értékelte a tapasztaltakat.


A sivatagi showman-ek :)


Ezúton is köszönetet mondunk Petinek a szervezésért és a helyszínek biztosításáért, Dínónak pedig a színvonalas programért és a sok hasznos ismeretért. Egy nagyon jó, hasznos, kellemes időt töltöttünk el ebben a remek társaságban.