Rólunk

Főoldal
Négy évszak bushcraft-az őszi erdő

Élmények, érzések és szakmaiság

4évszak bushcraftAz ősz legjobban várt eseménye volt a november 3-6 hosszú hétvége. Meghívást kaptam a Bozótmívesektől hogy részt vegyek egy négy napos erdei programban, aminek deklarált célja a különböző erdei ismeretek, túlélési készségek kipróbálása tesztelése, fejlesztése az év különböző szakaszaiban de ugyanazon a helyszínen (területen).

A tematika, az időjárás, a felhasználható anyagok évszakonként különbözőek így más-más kihívás elé állítják a résztvevőket.

Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra hogy eljuthattam ide ezen barátságos profik közé és figyelhettem, tanulhattam, próbálkozhattam s rengeteget okulhattam.
Így hát olvassátok elnézően egy csíkos hátú erdőjáró élményeit és szubjektív véleményét.

"Ne félj, ez nem minimál bushkraft lesz!" - hangzott a tanács Dínó-tól így csak kb. 2 hétig próbálgattam, pakoltam át, rendeztem újra a motyót annak függvényében, hogy épp mi tűnt a legfontosabbnak. Így lett csurig tele mind a nagy német hátizsák, mind pedig a kis hegyivadász pakk.

 

 

 

A program is nagyon sokrétűnek és teljesnek - s mint utóbb kiderült nagyon ambiciózusnak - ígérkezett, hiszen terítéken volt minden - íme a teljes tervezett program:

  • VÍZ: (vízszerzés, esővíz összegyűjtésével - ferde tető, ferde fatörzs módszer, vízszűrés, pet-filter mohás-faszenes, ill. , tamponos szűrés, forralás, teák, harmatgyűjtés textíliával)
  • TŰZ: (Mit lehet meggyújtani kovával, tűzfúrás készített zsineggel, tűzsodrás kézzel, Feröer- kályha)
  • MENEDÉK: (Term. menedék építése természetes zsineggel + fű derékalj, Kucorgó)
  • ÉLELEM: (tölgymakk/bükkmakk lepény sütése kövön, gyékénytorzsa sütése, galagonyazselé, szeder szósz, hecsedli szósz, botkenyér bükkmakkal, mogyoróval, gomba, nyúlbontás kőpengével (mája, vére, húsa sütve), nyúlhús/hal füstölés, zöldség párolása mohában)
  • NÖVÉNYTAN: (3 növény "teljes felhasználása" úgy, mint a digitális növénytanóráknál: szeder, moha, vadrózsa)
  • SEGÉDESZKÖZÖK: (mécses készítés természetes kanóccal, nyúlbőr kikészítése agyvelővel, vizelettel dobófa, Bola, Kendőparittya)

Közös elhatározással Apafej (Gróf Peti) és Bengázi (Igaz Levente) állandó tettestársaimmal a VÍZ témakörét választottuk. Levente pedig az élelem terén a nyúl feldolgozásában volt érdekelt. Ennek megfelelően készültünk mindenféle ponyvákkal, szűrőalapanyagokkal, csajkákkal és víztisztító praktikákkal.

Egy kellemes autózás után érkeztünk a bakonyi Kislőd településhez ahonnan is belevetettük magunkat az erdőbe és az erdei útról letérve az ösvény mellet felmálháztunk s elindultunk a kb. 1km-es erősen emelkedő úton a régi, re-kultivált bauxitbánya felé. A gyönyörű színes és enyhén ködös erdei sétát csak a csomagjaink extra súlya illetve a külön kérésre felcipelt 30-40 liter víz árnyékolta be. De megoldottuk két menetben és mindössze 2,5 óra meneteléssel.

Fel a táborba

Így még meg sem igazán érkeztünk, de az első szakmai tapasztalatot leszűrhettük, a személyes felszerelést még jobban minimalizálni kell és az ivóvíz helyi forrásának megoldása a legfontosabb főként hosszú táborozás esetén.

Így kora délután értünk a völgy északkeleti oldalára ahol már a kezdő csapat (Dínó, Kenus, Bubla Jani és Peti, valamint Tóni mester) várt minket. Jó bozótmíveshez méltóan már készen voltak a szállásaik, egy hatalmas féltető ponyvamenedék, a legújabb fejlesztés a Kucorgó (ami 5 BW poncsóból és némi sátorlapból épített indián sátor) és horribile dictu egy ultrakönnyű kempingsátor.

KucorgóPonyvamenedék


Amíg az esti vacsora készült addig megépíttettük saját egymás felé fordított de lux ponyvamenedékünket. A hitetlenkedő fejcsóválások és hümmögések ellenére elsőre sikerült és meglepően tágas kényelmes szállást adott – (főként Peti összerakható ágya) az eljövendő napokra. Úgy éreztem, hogy még kezdőként is, ha átgondolt felszereléssel jár az ember akkor 1-2 ponyvával, kötéllel és egy kis baltával kevesebb mint 1 óra alatt meg lehet oldani a menedék kérdését.

A táborhely kiválasztásának mind előnyeit mind pedig hátrányait megtapasztalhattuk. A fekete fenyvesben való táborozás előnye a stabil, rugalmas és felül lapos gyökérzetű fák, a tűlevél szőnyeg és az alsó ághelyek akasztóként való használata; hátránya pedig a minimális gyantafolyás, ami fáklyához vagy ragasztónak édeskevés, de pont elegendő a felszerelés összekenéséhez.

A nagyobb táborhelyhez szükséges és fontos az ún. közösségi tér kialakítása ahol a nagy tábortűz is megépítésre került a helyben található mészkövekből melyek végig jól bírták a hő terhelést. Bár egy felső szél és esővédő ponyvát feltettünk egy ügyesen meghajlított fenyőfa szelemenre, de  mint éjszaka kiderült ez kevésnek bizonyult arra hogy a tűz sugárzó hőjét jobban tudjuk hasznosítani. Talán a sziklafal mellet és/vagy a valamilyen hő visszaverő fallal jobb eredményt tudtunk volna elérni.


Ennek ellenére este mindenki a tűz köré gyűlt a finom vacsorához – Tóni komponálása valamilyen hússal töltött tészta és zöldség, ami az ázsiai vadászok alap eledele volt a hűvös tajga/tundra vidéken. A különleges bozótmíves étkek tradíciója megmaradt a következő estékre is így egyáltalán nem éheztünk, sokkal inkább degeszre ettük magunkat  a szarvashússal és csülökkel turbósított isteni finom babgulyással a’la Kenus; valamint a szárított húsos, gombás, juhtúrós köleskásával ami meglepően jó lett ahhoz képest hogy életemben először csináltam.

A menedékeink jól vizsgáztak – igaz a hosszútüzet nem próbálhattuk ki – és kényelmesen, igaz kicsit fázva töltöttük az éjszakát.
Tanulságok: jó és strapabíró a BW karos hálózsák, a kapucnis része elég nagy a shemag és sapka kombinációhoz, de 4 °C környékén, nyirkos ködös időben áthűl benne az ember és nem baj, ha van egy másik hálózsák bele extra rétegnek. Néha egy tesco gazdaságos 3 évszakos zsák, kempingággyal és bivak zsákkal kombinálva jobb eredményt ad. Persze semmin nem veszi fel a versenyt egy téli – de még nem magashegyi – Husky hálózsákkal még ilyen barátságos késő őszi időben sem.

Fontos és hasznos kis eszköz volt a bozótműves fűrész, melynek egy hozott fa fűrészlapból és fából hajlított keretből készült. Intenzív használattal is végigbírta a táborozást és miután a fogakat is kihajlítgattuk majdnem olyan jól vitte a vastagabb rönköket, mint egy Fiskars kézifűrész. De ez a fűrész sem oldotta meg a tűzifa problémáját mivel a fenyőerdőben sokat kellet menni és keresgélni, hogy megfelelő keményfa anyagot találjunk.
Így igazából csak a második naptól volt bőségesen faanyag és a 4 nap alatt jól láthatóan kipucoltuk az erdő alját a környéken. Az éjszaka két óránkét váltott őrségének legfőbb feladata közé tartozott a tűz táplálása a csekély faanyagból, illetve az elengedhetetlen reggeli forró víz elkészítése.

A második nap miután az alapok megvoltak, érdemi munkához láttunk a bozótműves praktikák terén. A tábor felpezsdült mikor megérkezett Révész, Levi majd pedig Szeverényi Tamás is. Sajnos a többiek jelezték telefonon, hogy nem tudnak csatlakozni.

Bozótmíves fűrészPET vízszűrőVízszűrés


A víz témakörben kicsit elkeseredve, de be kellet látnunk hogy esővizet nem lesz esélyünk gyűjteni, olyan tiszta és napos idő volt és ez ki is tartott. Az őszi idő ellenére nem volt elég nedvesség a levegőben így a lombokon sem a reggeli harmatgyűjtéshez – ez is elmaradt.
Mivel a legközebbi ismert forrás 2-3 km-re volt ezért a völgy alján található állóvizes vízgyűjtőből nyertünk vizet, ránézésre és az állatnyomokból ítélve ihatónak tűnt, főleg egy kis kezelés után. Mint az később kiderült van egy rejtett csurgó a völgy másik oldalán, de ennek a felderítésére nem is tettünk erőfeszítést, talán majd tavasszal.
Vízszűrő alkalmatosságból kétfélét építettünk, természetes anyagokból moha és faszén alkalmazásával valamint egy modernebb tampon, kávé filter és faszén kivitelben.
A félbevágott PET palack akkor igazán jó, ha a kupakja is megvan, mert így szabályozható az átfolyó vízmennyiség és a hatékony tisztítás tovább elősegíthető az aktív szén-felület megnövelésével (jól összemorzsolva azt).
A szűrés gyors és egyszerű. A forralás is könnyen megy ha van zárható csajkánk. A desztillálás – avagy kőleves főzés – ad hoc eszközökkel nem hatékony és nagyon tüzelőanyag pazarló. A legjobb megoldás a szűrés, forralás és végül víztisztító tablettával való kezelés. Az eredmény pedig egy nagyon halvány zöld, kicsit furcsa ízű víz, ami iható, de én valahogy a forrás vizet jobban szeretem. Teák szempontjából nem tudtam teljesen követni a csapat minden tagját, nekem sajnos fenyőtea most kimaradt és csak a tavalyi szárított csipkebogyóval oltottam szomjamat.

A tűz témakörben a tűzfúrást megpróbálta Levi és Peti is, de valami miatt nem sikerült nekik. Levi a felhasznált faanyagok nedvességét valószínűsítette a kudarc okaként. A kovával és acéllal való tűz és pipagyújtás sikerült, igaz minden alapanyagot az élesztéket is magunkkal hoztuk és nem helyben gyűjtöttük.

Tűz területén legnagyobbat Révész alkotta aki a völgyben talált kétféle agyag és a tábor mellet lévő kövek segítségével nagyon komoly kemencét épített, tapasztott.

Révész kemencéjeferöer kályhaFerőer kályha

Kikent tűztérrel, szabályozható levegőszállító csatornával, első és felső tüzelőanyag betöltő nyílással. Nagyon hatékony volt, az este megrakott tűz még reggel is parázslott.
Egy ilyen kemence bár sok óra munka és szaktudás eredménye, de nagyságrendekkel hatékonyabb, mint egy nyílt tűz.
Nem tudtuk kipróbálni de felmerült mi lenne ha egyfajta nagyobb természetes menedéket kreálnánk a kemence köré és az lenne az alaptábor a téli találkozóra. Végül csak álcáztuk a kemencét a jövőbeni túrázók elöl és megnézzük az időjárás mit hagy belőle télire.

A Feröer kályha témakörét viszont alaposan körbejártuk. Készítettünk többet is, a magunkkal hozott rönkből és a helyben talált anyagokból egyaránt. A begyújtás már elég jól ment indítópatron nélkül is, csak nyírfa kéreggel és gyújtóssal, valamint a kötöző drótra sem volt szükség, hogy együtt maradjanak a rönk cikkelyek.

A nedvesebb, frissebb fenyő kuglik esetén azért jobb volt a viaszgyertyás indítópatron és a jelentős extra légbevitel.

Az extra légbevitelt legjobban egy tűzfújó csővel lehet elérni. A Feröer kályhák égési ideje 25-45 perc volt, átmérőtől és légáramlattól függően, az égésidőt változtatni leginkább a légbevitel mennyiségével lehet. Egy átlagos bögre vizet pár perc alatt felforral, de alkalmas úgy 1 literes csajka forralásához is. Kíváncsi lennék, mennyire melegít át egy menedéket.

Nem lett volna igazi a bozótműves tábor, ha nem építünk volna természetes menedéket.

természetes menedék

A szakmai utasítások alapján egy egyszerű féltetőt építettünk, felhasználva a félbetört, de még gyökereinél tartó fenyőt alapnak. Az iszalaggal rögzített vékony akác alkotta a menedék tető gerincét, erre fektettük a helyben talált és darabolt rönköket. Mivel a fekete fenyőknek igen gyér volt a földközeli lombozata (és nem akartunk egy egészséges fát kivágni) így egészen sűrűre vettük a rönkfalat.

A legnagyobb tanulsága a menedék építésének az volt, hogy 2-3 fő jó minőségű baltával és fűrésszel felszerelkezve is több órán keresztül épít egy egyszemélyes menedéket. Egyedül, egy szál késsel megoldani ezt nagyon nehéz lenne.
A menedék luxus kényelmét Levi és Bubla Peti által készített sás/gyékény (hiába, növénytanból nem vagyok jó) matrac adta. Igaz ez is benne volt vagy fél napi munkában, de érdemben le lett tesztelve és a beszámolók alapján nagyobb kényelmet nyújt, mint egy polifoam derékalj. Sajnos magát a természetes menedéket nem tudtuk éjszakai pihenés szempontjából tesztelni mivel más programok miatt igazából csak az utolsó nap készült el. Viszont a téli szeánsz alkalmából megnézzük majd mennyire tartósra sikeredett.

Az élelem témakörben a leglátványosabb a nyúlbontás kovapengével volt. Igaz Dínó nem először nyúzott nyulat életében, de ez nem von le semmit a gyakorlati tapasztalatokból. Pattintott kova pengével hatékonyan és viszonylag gyorsan lehet egy nyulat megnyúzni és bontani. A vesét, a szívet és a máj egy részét nyersen fogyasztottuk, illetve a májat megsütöttük.

Nyúlbontás kovapengévelNyúlbontás kovapengévelNyúl nyárson


A két nyúl közül az elsőt szabályosan felfeszítve tűzön megsütöttük. Kenus nagy szakértelemmel és elővigyázatosan kenegette szalonnával, ennek ellenére egy száraz, csirkemellre emlékeztető húst kaptunk. Túlélő helyzetben, amikor nincs is az embernél szalonna, még kevésbé nyújtana kulináris élvezetet.

Viszont a második nyúl húsa a helyben épített lomb füstölősátorban végezte .
Bubla Jani 48 órán keresztül próbálta a megfelelő hideg füstöt biztosítani, esetenkénti kigyulladásokkal tarkítva. A végeredmény viszont fenséges volt. A legjobb minőségű spanyol és olasz sonkákkal vetekedő porhanyós nyúlhusi, ami nem utolsó sorban hosszabb távra eltartható.

Füstölő építésfüstölő

Fontos és munkaigényes próbálkozás volt a szelídgesztenyéből készült lepény. Nagyon ötletes volt a ferde vágódeszkán a nyílt tűztérben való sütése, de az íze nem igazán volt jó. A teteje kiszáradt a belseje nyers maradt, ha túl sokat eszik belőle az ember akkor hascsikarást kap tőle. A botkenyér viszont nagyon jó lett, igaz otthonról hozott lisztből és tikos fűszerekből készült, de egyetlen morzsa sem maradt belőle a marcona túlélők karmaiban.
A botkenyér legnagyobb tanulsága hogy nagyon óvatosan kell adagolni a vizet hozzá, mert nincs plusz liszt amivel sűríteni lehetne.

A tábor növénytan és segédeszköz készítés része csak részben valósult meg. A mohát leginkább vízszűrésre használtuk, annak viszont nagyon jó. A vadrózsából Bubla Peti készített egy szépséges atlatl-t azaz egy hajítódárdát. Az ő keze munkáját dicséri a elkészült egyetlen hajítófa is. De Révész és Levi sem hazudtolta meg a kézügyességét, 1-1 főző és fakanalat faragtak nyugalmas perceikben.

atl-atlRévész botkenyérrel


A nyúlbőr kikészítésének munkás feladatát Bengázi barátunk vállalta, nagy küzdelmet vívva a kőpenge, üvegszilánk, késpenge és eldobható borotva segítségével hogy lekaparja a nyúl gereznáját. A tapasztalat az volt, hogy nem egyértelműen működő folyamat a bőr ilyen módon való megmunkálása, kezelése. Nem tudom a nyúlagyvelő mennyire volt hatékony. A bőr ott maradt a fakeretre feszítve a tábor mellett.


Nem tervezett viszont nagyon izgalmas program volt a sziklafalon való ereszkedés. Dínó és Kenus szakszerű okítása mellett megtanultunk beülő hevedert kötni. Végre gyakorlatban is használni tudtuk a boulin csomót, életünket pedig a pruszik csomó védte ereszkedés közben. Az első normál 11 mm-es kötéllel való ereszkedés után kipróbáltuk egy extrémebb változatot, egy  meredekebb falon a vészhelyzeti ejtőernyős zsinórt. Érdekes élmény volt a 3 mm vastag (ez kb. egy bakancsfűző vastagsága) kötél nyúlása és pattogása amikor teljes súllyal terheltük a falon, de kibírta, bizonyítva azt hogy éles helyzetben, ha szükség van rá használható ereszkedésre ez a  nagyon kicsire csomagolt 60 m zsinór.

EreszkedésEreszkedésEreszkedés


Valószínűleg rengeted más esemény és élmény történt a többiekkel, de ezekről szinte alig tudok, mivel amit csináltam illetve láttam az minden érzékszervemet maximálisan lefoglalta. Mint kezdőnek ez a négy nap óriási tudás és élménymennyiséget adott, még hetek múlva is visszaidéztem egy-egy helyzetet, eseményt, érzést. De ami a talán a legfontosabb a tábor 4 napja megajándékozott olyan emberek barátságával akiket tisztelek.

Amikor esténként a tűz felcsapó lángjai köré gyűlve beszélgettünk, körbejárt egy üveg finom ital és előkerültek az otthonról hozott sütik akkor tudatosult csak igazán bennem milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehettem.

bozótmíves tábor


Így amikor eljött a táborbontás napja, nehéz szívvel vettem a zsákomat a hátamra. Még egyszer végigtekintetünk a őszi lomboktól színes völgyön s miközben elindultunk lefelé már azt tervezgettük milyen jó lesz visszatérni ide, felfedezni a téli erdő szépségét, lehetőségeit, megtapasztalni a már ismerős táj új varázsát.

Őszi erdő

További képek a galériában ide kattintva elérhetők!