Rólunk

Főoldal
Miért núl a núl?

Hát káposztáért núl a núl.

Hogy a program milyen volt? Egyszerűen jó, bővebben, nagyon jó!!!
Péntek délelőtt még mindig pakolok egy-egy dolgot az autóba, ki ne maradjon valami. Természetesen már megint túl pakoltam magam, na de sebaj, a kocsiban elfér bőven. Izgatott voltam, hogy újra találkozzak a csapat tagjaival, sőt talán - lassan már úgy érzem- a barátaimmal. Minden egyes találkozó, program egyre jobban és jobban összekovácsolja az embereket egy igazán jó közösségé. A program apropóját egyébként az adta, hogy Dínóék nyulak tenyésztésével is foglalkoznak, és egyrészt elkelt a segítség  a nyulak nagy számának köszönhetően, másrészt ez remek alkalmat kínált azon bozótmívesek számára, akik szerették volna elsajátítani a nyulak feldolgozásának minden csínját-bínját.
Megérkezvén Dínóék házához, melyhez - mint később kiderült- egy varázslatos kert is tartozik, tűzrakó hellyel, és egy kisebb patakkal a telek végén. Dínó csodálatos fa játékokkal látta el a kert egy részét, három örökmozgó, mindenre kíváncsi gyermekének. A patakon túl egy csodás kis erdősáv, mögötte kisebb rét kisebb nagyobb fás-bokros foltokkal.

Dínó üdvözöl, de látom, hogy valami baj van vele. Hasi panaszoktól szenved, ami igen szapora üldögéléssel és komoly folyadékvesztéssel jár. Megismerhetem a feleségét is Picurt, aki az első pillantásra szimpatikus volt, és ennek nem csak a welcome-süti volt az oka.
Wiking érkezése után elkezdődött a rutin tűz gyújtás, menedéképítés. A magam részéről egy desztilláló készülék építése, tesztelése a terv, de erről majd egy porcióban talán bővebben. Wikingnek ez úton is köszönöm a segítséget.
Nemsokára megjelent Levi, amin meglepődtem, hisz nem volt a jelentkezők közt. Üdvözöltük egymást és kiderült, hogy ö a szembeni szomszéd. Befut Révész is a feleségével, hisz Ők is itt laknak a közelben. Hirtelen komoly beszélgetések kezdődnek, különböző témákról. Igen ez is hiányzott, végignézve a csapaton mindenki komoly vigyorral a száján mesél, gesztikulál. Na persze Dínó nem igazán vigyorog, sűrű bocsánat kérések közepette el-el tűnik pár percre, de aztán megint köztünk a helye. Viszonylag hamar eltettük magunkat holnapra hisz lesz dolgunk bőven.
Reggel ébresztő, szokásos rutin, lassan megérkezik mindenki. Először Guerilla kamerája előtt történnek az események, a főszereplők némi zúgolódása ellenére. A nyulak, lassan de biztosan fogynak, mindenki derekasan kiveszi a munkából a részét. Én is meg nyúzok néhány nyulat, utána a bogrács mellet csodálom Picur főzését. Később a darabolásban veszem ki a részem a munkából. Egy-egy kérdés mindig akad, a pontos, szakszerű válasz után mindenkinek egyre biztosabb a keze abban, amit csinál. Ronin szerintem egy sorozatgyilkost is megszégyenítve nyolc nyúlig jutott, de ezt nem vehettük jegyzőkönyvbe, mert Ronin védőügyvédje nem volt jelen. Így Ronin továbbra is szabadlábon a nyulak nagy bánatára. Guerilla mellettem darabol. Egyszerre kezdünk neki egy-egy "munkadarabnak", át-át pillantok, hátha egy verseny alakul ki, de Guerilla nyugodt, megfontolt mozdulatait látva minden hiába. Ettől függetlenül kb. háromszor is egyre hangosabban mondom, hogy: "én már kész vagyoook." Nem tudom kizökkenteni ritmusából, jól dolgozik.
Az első két nyúl sorsa nem lehet kérdéses: Házigazdaasszonyunk herendi bozótnyulai frissen szedett fűszernövényekkel, némi burgonyával, hagymával szépen rotyognak a bográcsban. Picur rutinos mozdulatai arról árulkodnak, hogy nem először teszteli ezt a receptet. Az étel csodálatos volt, mindenki nagy megelégedéssel fogyasztotta.
Délután én még néhány jártasságot szereztem meg,  kicsit barangoltunk a környéken. Wiking és Sao a gyerekekkel foglalkoztak, igen jól bírták testileg és szellemileg egyaránt. Én már magam előtt láttam az ebihal csapatot, ahol 8-10 gyerek az oktatok nyakán lógva ismerkednek a természettel.
Volt még egy kis csomózás, kovás tűzgyújtás, íjas tűzfúrás, késélezés és természetesen nagy beszélgetések.
Sötétedésre Dínó is kivackolt hozzánk a kertbe. Szemmel láthatóan jobban érezte magát. A tűznél jó hangulatban lepett meg minket a sötétség, mely békésen ölelte körül e maréknyi embert, akik sokak szerint másképp gondolkodnak, kilógnak a sorból, de nekem-nekünk ez a természetes és örülök, hogy ezt nem csak én gondolom így.
Vasárnap táborbontás, pakolás, nyomaink eltüntetése. Talán nem volt véletlen a szemerkélő eső, hisz itt a búcsú ideje. Saotól, Wikingtől Veszprémben a vasútállomáson búcsúztam. Irány haza, a Balaton keleti végénél nagy dugóba kerültem. Lassan araszolva haladnak a hosszú kocsisorok. Valahogy furán néznek rám a másik autóból, hisz még mindig vigyorgok, ahogy az új élmények szétáradnak bennem. Tessék, megint kilógok a sorból a dugó közepén én vagyok az egyetlen kinek boldogság van a szemében, szívében.

A képeket ide kattintva tudod megnézni!