Rólunk

Főoldal
Jurtás-bushcraft beszámoló

Január, jurta, jó társaság, bozótmívesség, modern kor és hagyomány - nos mindezeket összekeverve egy olyan különleges programhoz juthatunk, melyet olvasni is maga az élvezet, nemhogy megélni... Figyelem! Irigykedésre okot adható sorok következnek!
Eljött január 8-a, péntek, túrazsák rogyásig pakolva, rajtra készen és bizakodva érkeztünk meg Dínóékhoz Herendre, ahol kezdetét vette a Jurtás-bushcraft program.
 

A program elvi céljai között szerepelt különféle fűtött menedékek, és fűtési módszerek kipróbálása. Az "elvi" szó itt igen nagy jelentőségű, ugyanis az időjárás a "nem ezt beszéltük meg" kategóriába tartozott, a legpocsékabb volt amit bozótmíves kifoghat: olvadó hó, sár és latyak, valamint eső, eső, eső. Volt ónos, szemerkélős, hangos-kopogós, nagyszemű, lusta, vízszintesen kavargó, ami csak a Földön létezik, az mind minket boldogított. Természetesen csak előtte és a rákövetkező napokban fagyott. Nos, a srácok vidáman üdvözöltek bennünket: "De jó hogy itt vagytok, épp most állunk neki az építésnek!"
Köszönhetően a jurta elemeit borító jégrétegnek, no meg, hogy a társaság zömének ez volt az első ilyen tapasztalata nagy várakozással tekintettünk a jurta összeállítása elé. 

Bengázi nagy odafigyeléssel és türelemmel tanított meg minket az egyes részek nevére, funkciójára és magának a felépítésnek a metódusára. Először kimértük a jurta alapkörét, majd erre állítottuk fel keleti tájolással az ajtókeretet és a 3 elemből álló oldalfalként szolgáló rácsot, a keregét, aztán jó erősen összekötöztük.

Az úgynevezett lélekkötéllel kívülről szorosra húztuk a keretet, hogy elbírja a tetőszerkezet nyomását. Dínó magasba emelte a tetőszerkezet kör alakú középső összrtartó elemét, hivatalos nevén tündüköt, mialatt a többiek sebészi pontossággal próbálták helyükre csocsózni a tetőszerkezet vékony és hosszú rúdjait. Elsőre nem is volt olyan könnyű, mint az ember hinné... Egy speciális kötéssel a keregéhez rögzítettük a távtartókat, majdan két szakaszra osztódtunk, a közelgő sötétedés miatt.

A társaság jó része Révész vezetésével nádgyűjtő partizánakcióba kezdett, ezalatt Bengáziék felrakták a szerkezetre a ponyvát. Szerencsétlenségünkre a nádat eléggé megtépázta már az időjárás, ráadásul vastag jég borította, de kitartó munkával 6 nagy kévére valót szedtünk, ami a jurta talajának első védelmi szintje lett a hideg és a mérhetetlen sár miatt. Eközben bekerült középre egy kis vaskályha, ami az eredetileg középen égő nyílt tüzet helyettesítette. Vígan duruzsolva megszárította a nádat, és otthonná varázsolta a jurtát. Ennél a pontnál Bengázi a régi szertartáshoz és a házigazdához illően köszöntött mindenkit, megáldotta a jurtát és a benne lakni szándékozókat, amihez Picúr isteni fűszeres pálinkája adta a meg a kellő hangulatot :) A nádra ezután fóliaréteg került, majd szőnyegek, és erre hordta rá ki-ki a maga derékalját, hálózsákját. Az egyéb szerszámokat és ruhákat a keregére akasztottuk, ezzel egyrészt nagyon jó ruhaszárítási lehetőséget másrész univerzális rakodóhelyet kaptunk. A bejárat elé belülre raklapok kerültek, ezek szolgált a cipők tárolására, valamint ide raktuk a székeket is, hogy mindenki helyet tudjon találni magának a kályha körül. Ily módon teljesen belaktuk a jurtát. A munka végeztével egy kis lélekmelengető teára, sütire invitáltak bennünket Dínóék, ami az ázott verebek módjára tollászkodó társaságnak bizony igen jól esett. Amint a tea leért, visszatértünk jurtánkba, ami már kellemesen bemelegedett.

Szavakkal nehezen kifejezhető az érzés, ami ott bennt hatalmába kerítette az embert... Bengázi előadása a jurtaéletről, a szokásokról, egy szál molinóban a kályha körül törökülés, a pipafüst, a tűzifa hasogatásának hangja, a fény játéka a vásznon, a nevetés, a felszabadult légkör, egyszóval a "Jurta Szelleme" ott járt közöttünk, mint egy időutazás résztvevőiként. Az este jó hangulatban telt, nem is nagyon akaródzott hamar hálózsákba bújni.

A vörösen izzó kályhán végighúzott fadarab egy lassan végigégő csillagszóró képét rajzolta fel, páratlan élmény volt végignézni. Személy szerint (Wiking) vigyorogva, átszellemülten és hihetetlen nyugalommal aludtam el, a pattogó tűz és a szuszogó bozótmíveshad hangja adta az altatót...


Szombat reggel még mindig reménykedtünk abban, hogy eláll az eső és hozzá láttunk a  menetrend szerinti programok előkészítéséhez. Guerilla csapdát faragott, más követ szedett, ágakat vágott és az ömlő eső dacára remek tüzet varázsolt. Ezzel nagyjából sikerült is eltölteni a délelőttöt. Dínó felajánlott három nyuszit, amit a Bengázi, Igory, Wiking mesterhármas sikeresen feláldozott a farkaséhes bozótmívesek ebédjének oltárán. Szabi segített Picúrnak és rettenetes adag húsos káposztát főztek. Hogy munkájuk ne legyen hiábavaló ezt az összeázott-fázott csapat példás szorgalommal és gyorsasággal el is tüntette.  Délután Dínó előrukkolt a feröer-kályhával, ami csodásan működött. Nem térünk ki rá külön, mert az erről szóló remek flasht mindenki megtekintheti a honlapon.

A nap folyamán Wiking és Norbre a falut végigjárva a kidobott karácsonyfák után, egy takaros 2 személyes menedéket készített. Alapja egy két fatörzsre keresztbe rakott vastagabb ágakból álló ágy volt, amelyre több rétegben fenyőágak kerültek, a megfelelő szigetelés és kényelem biztosításért. Erre ponyva került, majd a derékaljak és a hálózsákok. Az ágyat felülről egy 45 fokos és egy 20 fokos szögben leborított ponyva védte, a sarkok lehajtva a jobb hőzseb kialakításáért.

A fenyőkből oldalfal készült, valamint a levágott ágakból "szőnyeg" lett, ugyanis a célterületet sikerült cuppogós a sártengerré varázsolni. A fűtésről az eredeti tervek szerint egy ún. "Dakota-kályha" gondoskodott volna. Jelen esetben ez a Dakota-kályha egy hosszútüzet foglalt volna magában, 2-3 levegőző lyukkal megtámogatva. Sajnos amint kiástuk a mélyedést, az szinte azonnal megtelt vízzel, összegyűjtve az összes esőt, amit a fagyott föld nem tudott magába szívni. Kényszermegoldásként egy deszkalap és fenyőágak keverékéből alkotott alapzat került a visszatemetett gödör fölé, majd erre rá a parázs, aprófa, vastagabb ágak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Hővisszaverő támfal is került a tűz mellé, amit nem sikerült elég magasra építeni ezért gyakorlatilag a menedék csak befüstölődött, a meleg nagy része a levegőbe szökött. Ilyen apróságokon múlhat egy nagy gonddal megépített menedék hasznossága. A menedékben eltöltött éjszaka közös megegyezéssel a következőképp összefoglalható: A menedék a vizet, szelet tökéletesen fogta, a füst néha bennt rekedt, a fűtés gyakorlatilag nem létezett, a tűz pattogó hangja ellenben adott egy kis otthon érzést, amíg a többiek a jurtában henyéltek... Ja, és a sapkát, shemagot mindenképp fel kell tenni alváshoz is, nagyon-nagyon sokat dob az ember komfortérzetén!

A többiek délután kénytelenek voltak körülárkolni a jurtát, mert félő volt, hogy a kintről befolyó víz elárasztja a belsejét. Miután végezünk és Dinóék telkének végét sikeresen egy összefüggő dagonyává tettük, beültünk a jurtába és tettünk-vettünk, beszélgettünk, fát hordtunk, tüzeltünk a vaskályhában, szárítgattuk a felszerelést és magunkat.

 

Noha az eső szakadt és a tervezett fagyos-havas programok elmaradtak, mégis rengeteg tanulsággal szolgált ez a hétvége is, hiszen ilyen hideg, szakadó esőben még egy bushcraft sem zajlott. Vizsgáztak a kabátok, cipők, csizmák felszerelések és persze mi is.

Estére előkerült egy főző diszkosz, az úgynevezett "tok". Ezt az eredetileg  mátrai favágók által kitalált főzőalkalmatosságot akár bozótkuktának is titulálhatnánk. Egy zárható két félből álló lapos acélgömböt képzeljünk el, amit több rétegben teleraknak szalonnával, hagymával, krumplival és hússal és ízlés szerint bármivel. Ezután légmentesen lezárják, és forró parázsba teszik.

A tűz nagyságától függően fél-, egy óra múlva kész a saját levében párolt, sült finomság, ami öt személynek bőségesen elég. A tapasztalat azt mutatta, hogy az edény remekül működik a vaskályha tetején is, bár ilyenkor forgatni nem árt azt. Az edény otthon teli pakolható, az erdőre csak magunkkal kell vinni, rá kell tenni a tűzre és rövid időn belül kész a meleg ebéd.

Nos Dínó diszkoszát kipróbáltuk. A "fazék" illata betöltötte a jurtát. Körül ültük, majd komótosan elcsipegettük a tartalmát. Falatozással, rengeteg vidámsággal nagy nyugalomban telt az este. A "Jurta Szelleme" ránktelepedett, magunkra húztuk a hálózsákot és hortyogva eltettük magunkat másnapra.


Vasárnap természetesen esős reggelre ébredtünk. Picúr és Szabi nem bírta ki hogy egy hatalmas adag tojásrántottával ne dobja fel a kedvünket - no meg a koleszterinszintünket! :)
A reggeli után Bengázi vezetésével részeire szedtük szállásunkat, amit kissé szomorkás szájízzel hajtott végre a csapat, köszönhetően a benne eltöltött időnek és az ott szerzett nagyon különleges élményeknek.

Minden alkatrész gondosan összerakva vissza került a kis furgonra, valamint kísérletet tettünk Dínóék telkének rekultiválására - több kevesebb sikerrel - aztán szedtük a motyónkat, elbúcsúztunk egymástól, Bengázitól, házigazdánktól és családjától, majd hazafelé vettük az irányt. Visszagondolva erre a hétvégére egy nagyon különleges, élményekkel, tapasztalattal teli programon vehettünk részt, amit ezúton is köszönünk mindenkinek!  Az inkább csapatépítő, mint foggal-körömmel a természet erőivel hadakozó programnak is megvan a maga varázsa... A programról készült videót és a képeket senki se mulassza el megnézni!