Rólunk

Főoldal
Ipoly bushcraft

"...vadat, halat, s mi jó falat..."

Nyársak bozótmíves módraKedves T.I.B.I. (Túlélési Ismereteket Birtokolni vágyó Idegen)!

Korábban jelezted, hogy az Ipoly vadregényes partjára tervezett bozótmíves programra szándékoddal ellentétben mégsem tudsz eljönni. Kérted, hogy számoljak be mindarról, ami történt. Nos, kedves Tibi, megkísérlem szavakba önteni, ami az Ipoly partján történt ezen a hétvégén, bár magad is látni fogod, hogy ez nem lesz egyszerű feladat.

 

 

2008. szeptember  5. péntek
Végre. A munka bent maradt a helyén, én pedig otthon izgatottan készülődöm. Lássuk csak: Menedék, hálózsák, derékalj. Nagykés, kiskés, fűrész, fokos. Ilyen ruha, olyan ruha. Kulacs, evőpitli, kaja, pia. Tűzgyújtó, zsineg, tisztaságcsomag, pzs. Kisizé, bigyóka, csiribiri, miszmasz.  Jól van, már megint megtelt a hátizsák. Megemelem, nyögök. Nem baj, nem túrázni megyünk, hanem úgynevezett helytülő (sessilis) programra. Guerillát várom, most Ő a soros a vezetésben. Érkezik is a megbeszélt időben pontosan, mint a svájci óra (na ja, királyok udvariassága). Az út hosszú és viszontagságos. A külső hőmérsékletre való tekintettel az autóban hamarosan... meleg és büdös van, de miután bekapcsoljuk a mechanikus klímát (letekerjük az ablakot), sokat javul a helyzet. Lassan közeledünk, lassan esteledik. Fekete este van, mire célt érünk. A vaksötétre való tekintettel rövid telefonos egyeztetés Papicával, aki jön és segít. Látjuk az ismerős arcot és halljuk a szükséges navigációs segédletet: Erre gyertek (navigátor1?). Sorra tűnnek elő a sötétség rejtekéből az ismerősök, majd kezelés, váll-lapogatás, mosolygás. Megérkeztünk végre. Papica meglep egy homoktövis hajtással, rajta ízletes sárga termések. Jól esett. A gyümölcs is, a gesztus is.  Az este hátra lévő részében már csak tervezgetünk, ki-ki azon filózik, mit is fog holnap csinálni abból a rengeteg mindenből, amit előzetesen kitaláltunk. Többen már most sajnálják, hogy ennyi minden biztosan nem fog beleférni másfél napba. Múlik az idő, csitul a tábor, csendes beszélgetés hallik innen-onnan. Úgy gondolom, lassan itt az ideje, hogy alaposan szétnézzek a felső szemhéjam belső felén, hogy biztosan minden rendben van-e arrafelé. Az elhatározást hamarosan tett követi.

2008. szeptember  6.  szombat
Pitymallik, de csak nagyon lassan. Azon gondolkodom, hogy felkeljek-e elsőként, de a fejemnél már Katona matat a tűzzel. Teszi ezt néma csöndben és eredményesen. Először a friss füst árulja el ottlétét, majd a fény. A zaj nem, mert az nincs. Tápászkodás, sötétben matatás, reggeli kis rutin a csalánosban. Áu... Felébredtem.  Ekkorra Katonánál már folyik a kávé-projekt (szó szerint). Innentől az események felpörögnek, hiszen a tűzön melegített kávé füsttel vegyes illatára hamar éled a tábor. Egymás után jelennek meg a bozótból a kissé viseltes mívesek. Mire a tűzhöz érnek, a szemük is kinyílik. Csendes üdvözlés, integetés, vakargatás. Az ivópitlik megtelnek gőzölgő itallal, amitől mindenki üde lesz és tettre kész. Rövid eszmecsere, készül a nap programja. Az első program a csalánkötél készítésének elmélete és gyakorlata.

Csalákötél
Készülnek a csalánkötelek

Guerilla buzgón dokumentál, a kamera pörög. Ezenközben Papica vezetésével elhunynak a nyuszik és a galambok. Az egyre emelkedő hőmérsékletre való tekintettel levetik szőrüket-tollukat, majd bozótszolárium (tábortűz) fölé fekszenek barnulni. Guerilla buzgón dokumentál, a kamera pörög. 

A túlvégen ez alatt egyre több kötél készül, őszinte öröm az arcokon, Igory röviden summáz: megyezb…meg. Miután számosan kicsalánkodták magukat, Satu rittyent egy igen fájin bozótkarosszéket. Te, Tibi figyelj, hát az olyan jól sikerült, hogy az csak na!  A tábor keleti régiójában Kenus is felébred és munkához lát. Előkerülnek a csülkök, a babok és az egyéb ínycsiklandó kellékek. Háromláb, kondér, víz, csülök. Guerilla buzgón dokumentál, a kamera pörög.

A hamarosan keletkező illatok eszünkbe juttatják, hogy még nem is reggeliztünk. Katona valahonnan visszatér, kezében egy marék kagyló. Papica arcán széles mosoly. Ezeket megesszük!  Nem pont erre gondoltunk, de később jöhet a kagyló is. Előbb azonban valami hagyományosabb táp után nézünk. Semmi fakszni, hamar eltűnik a reggeli, folytatjuk a napot. Katona és Jómagam eltűnünk kökénytövist gyűjteni, majd abból, valamint csalánrostból horgászkészséget készítünk. Egész jó lett. Gyűjtés közben sást találunk, zsineget fonok belőle. Guerilla buzgón dokumentál, a kamera pörög. Visszatérünk a táborba, Papica nyílfűvel vár. Ezt is megesszük. Lemegyek a folyó partjára, ahol a nyulak és a madarak pirulnak a napon, a tűz fölött.

Nyulak, galambok a bozótszoliban
Nyulak és galambok a bozótszoliban

Wape közben csalánt főz. Átbeszéljük a receptet, elüget egy leveskockáért, végtére is jobb az úgy. Visszaballagok a táborba. Többen kucorognak a földön és ismerkednek a szikravető használatának rejtelmeivel. Kupacot raknak, szikráztatnak, új kupacot raknak, megint szikráztatnak, fújnak, szikráztatnak, újra szikráztatnak, újra fújnak…  A látvány távolról egy olyan imaházra emlékeztet, ahol nem tudni, hogy pontosan merre is van kelet.

Lám, lám nem is olyan egyszerű dolog ez a "Tűzgyújtó1"! De a kitartás sikert hoz, a tűz egyre több helyen lobban lángra. Öröm és verejték az arcokon. Egyre melegebb van, és mi egyre éhesebbek vagyunk. Ekkor jelenik meg Papica a nyulakkal és a madarakkal. Elfogynak hamar, csak a csontok maradnak.

Kenus ügyesen időzíti a jó hírt: A bab is kész.

Bozótbab

Előkerülnek az evőpitlik. Te, Tibi figyelj, a Papica olyan pecsenyét és a Kenus olyan csülkös babot csinált, hogy az nem mindennapi. A tábor átmenetileg elcsöndesedik, az éhes emberek némán falatoznak. De nem sokáig, mert rövid eü. szünet után kezdődnek a délutáni programok. Az egyik tím varsát készít korabeli technológiával, míg a másik kajakot épít gallyakból és obis ponyvából.  Megy a zrika rendesen oda-vissza, de ez csak javít a hangulaton - meg a hatékonyságon is. Elsőnek a kajak készül el. Egészen úgy néz ki, mint egy kajak. Irány a part, hamar ürül a tábor. A hajó vízre tételét, naná, hogy senki sem akarja elmulasztani. Guerilla buzgón dokumentálna, a kamera meghal.  Ó, hogyaza…!!! Katona egy gyalásóval (evező) felszerelkezve vízre száll, majd két kör után szolidan elmerül. Fiúk, ez teljesen működik! Ha legközelebb 10 centivel magasabbra építjük a kajak oldalát, még alattam sem fog elsüllyedni. 

   Ponyvakajak bozótmíves módra
Katona a vesszőből font ponyvakajakban

Szomi következik, aki öles termetével alaposan próbára teszi kis hajónkat. Egész messzire jut, de az Ipoly közepére érve üdvözült mosollyal az arcán lágyan alámerül a hűs habokban. Te, Tibi, ez a látvány nehezen feledhető. Rég röhögtem ennyit. Köszönöm fiúk.
Lassan visszaszivárgunk a táborba és kuncogva folytatjuk a munkát. Jómagam Kenussal poncsóból csőágyat fabrikálunk, aminek kipróbálására Mohácskát (Sacit) kérjük fel. Hamar kiderül, hogy a projektnek van egy gyenge pontja: a poncsó. Mohácskát felsegítjük a földről és megköszönjük segítő közreműködését. A varsakészítő tímnek fogyóban az alapanyaga, elmegyünk hát vadszőlőt gyűjteni. Találunk mentát is, kitesszük száradni másnapra teának. Papica megfőzi a kagylókat, majd megmutatja, hogyan kell ehetővé tenni. Lassan esteledik. Szárított húst veszek elő, levest főzök belőle. Többen szaglásznak, majd jönnek kóstolni. Sötétedik. Lassulunk.

Készül a varsa
Készül a varsa

Lassan elkészül a varsa is, egészen úgy néz ki, mint egy varsa, bár lényegesen rosszabbul úszik, mint a kajak. Igaz, nem is ez a célja (megjegyzés: a varsa nem lett élesben kipróbálva, azaz nem került kihelyezésre). Összegyűlünk, vacsorázunk. Fáradtak vagyunk és felettébb elégedettek. Vili még gyorsan összeüt egy ponyvamenedéket, én már ahhoz is fáradt vagyok. Egyszerűen lefekszem a tűz mellé és elnyom az álom. Éjjel furcsa hangra riadok. Leírhatatlan, utánozhatatlan hang hallik észak felől. Ott Kenus és Vili alszanak édesen. Miután látom, hogy nincs baj, átfordulok a másik oldalamra. Egészségetekre - gondolom, és újra elalszom.

2008. szeptember 7. vasárnap
Csodás reggelre virradunk. Hajnalban ébredek, de Katona megint megelőz. Mentatea, kávé, reggeli rutin, majd indulás rákászni. Siker, Katona megfogja Dezsőt, a rákot. Papica arcán az ismert mosoly: Megesszük. 

Katona és Papica
Katona és Papica Dezső karjai közt

Te, Tibi, ez a rák bizony finom volt. Reggeli következik, majd rövid tanakodás után megállapítjuk, hogy előző nap szinte mindent elvégeztünk, ami az előzetes tervekben szerepelt. Nos, akkor most mi legyen? Lehaladok nyílfüvet szedni, majd "levest" főzök belőle. Alulról érinti az ehetőség határát. Ez alatt Guerilla és még néhányan csapdát építenek, és sikerrel elműködtetik. Többen újabb tűzgyújtási feladatokat hajtanak végre. Időnk fogytán, mindenki rutinosan pakolni kezd, tábort rendez, szemetet szed, stb. Szomorú vagyok, mert vége. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki így érez, mert többen azon tanakodnak, hogy mikor, hol találkozunk legközelebb? Még vége sincs, de már a következőt várjuk. Jól van ez így. Táborzárás, az elmaradhatatlan csoportkép, majd Kenusnak és Papicának a "Kanál1" kitüntető cím adományozása. Búcsú, hazautazás.

A bozótmíves csapat az Ipolynál (2008.09.05-07.)


Kedves Tibi! Tollam nem képes visszaadni mindazt, amit átéltünk. De a hétvége hangulatából, pörgősségéből talán sikerült valamit megmutatni. Te, Tibi, legközelebb feltétlenül gyere el Te is!

Kapcsolódó linkek: