Rólunk

Főoldal
II. Ipolyi Nyílt kurzus

Kicsit megkésve ugyan, de ez a beszámoló is elkészült. Szeptember 11. és 13. között ismét megrendezésre került az Ipolyi Nyílt Kurzus névre hallgató, Bozótmíves tagoknak és külsősöknek egyaránt nyitott közös program. Családias létszámban ugyan, de ennek ellenére remek programon vehetett részt az, aki eljött!
A programon részt vettek: Kenus, Katona, Sao, Pizsama, Péter, Tamás és kisfia Máté, valamint Wiking. Az idő remek volt, tipikus nyár végi, néha már-már túlságosan is meleg... A helyszín alaposan megváltoztatta arcát az áprilisi bushcraft-hoz képest, hatalmasra nőtt a csalán és a sok fiatal cserje. A pénteki nap táborveréssel, a környék bejárásával és az új tagokkal való ismerkedéssel telt. Katona vezényletével nagy fagyűjtés indult, hogy az éjjeli őrségnek ne kelljen az éjszaka csendjét felzargatnia.

Mindeközben alakultak a menedékek is: Katona függőágyat feszített a fák közé, valamint demonstrálta a helyszínen fellelhető vadszőlő-indák használhatóságát kötélzetként, Pizsama poncsómenedéket készített, Péter ponyvából sátrat, Wiking egy kidőlt fát segítségül véve szintén ponyvamenedéket készített. Kenus és Sao a szabad ég alatt, míg Tamásék sátorban töltötték el az éjszakákat. Színes egyvelege volt ez a bozótmíves menedékeknek. A tűz vidáman lobogott, és még éjfél körül is hangos diskurzus volt körülötte.
 

A szombat reggel kicsit párásan, de hívogatóan verőfényes napsütéssel kezdődött. A reggeli rutin, szerelékigazítás, evés-ivás után beindultak a programok, mint az imamalom. Kezdésképp átvettük a késhasználati alapismereteket, és hogy milyennek is kell(ene) lennie egy bozótmíves szempontból hasznos késnek. Mindenki elmondhatta, hogy a "vasat" amit magáénak tudhat, miért vásárolta/készítette, mik az előnyei és hátrányai. Pizsama - sokunk meglepetésére - egy saját készítésű kést mutatott be, ami nagy elismerésnek örvendett mindenki részéről.
Ezután következett a tűz gyújtásának, kezelésének elmélete, amit gyakorlati program követett. Mindenki kipróbálhatta a saját maga gyűjtötte élesztékével, milyen nehéz (vagy éppen könnyű) egy szál gyufával, szikravetővel, kovával és acéllal, netán íjas tűzfúrással tüzet gyújtani. Mindenki izzadt, dagadtak az izmok, és néha egy felcsapó örömteli "Ezaz! Megvan!" kiáltás is belehasított a koncentrálás alatt fennálló csöndbe. Wiking és Sao megpróbálta a vízbe töltött óvszer által összegyűjtött napfény sugarát is igába hajtani - sajnos sikertelenül, de ez még nem lefutott meccs! Hiába, a jó bozótmíves is holtig tanul, próbálkozik, átgondol, és újra meg újra nekiveselkedik… Katonának sikerült is az íjas tűzfúrás, hála az iszalag-iszalag párosításának, a jól kiszárított és megválasztott élesztéknek, no meg a kitartásának!
A délutáni program a botkenyér előkészítésével kezdődött. Mindenki megkapta a fejadagját az alapanyagokból, majd elkezdte gyúrni a saját kenyértésztáját. Amint ezzel elkészültünk egy-egy nylonzacskóba csomagolva kitettük a napra, hogy szépen megkeljen a tészta. Amíg a botkenyér összetevői szépen dagadtak a melegben, következett a környéken fellelhető hasznos és érdekes növények megismertetése a nagyérdeművel Katona irányításával.
Több a túléléshez használható növényt is találtunk. Először a fűzfa előnyeit ismerhettük meg, aminek vékonyabb, hajlékony ágaiból pl. gúzst kötöttünk. Használható még jelzősíp készítésére, illetve megtudhattuk azt is, hogy végszükség esetén (ha ínycsiklandozóbb élelem nem áll rendelkezésünkre) az ágai kérgének belső felét táplálékként hasznosíthatjuk. (annyira azért nem jó az íze). Továbbhaladva a folyóparton találtunk kökényt.

Ennek a kék színű bogyótermése fogyasztható, kicsit fanyar íze ellenére rengeteg C-vitamint tartalmaz. A csipkebogyóhoz hasonlóan dércsípte állapotban a legjobb. A kökény másik túléléshez használható része a szárán lévő kis tüske. Ezt halfogáshoz horogként alkalmazhatjuk. Az utolsó hasznos növény, amit megismerhettünk a nyílfű volt.

Ezt Katonának egy ásóbot segítségével sikerült a vízből kiszednie, majd a gyökerét megpucolva táplálékként alkalmaztuk. Többen megkóstolták, az ízéről alkotott vélemények szerint a fűzfakéregnél sokkalta ízletesebb, talán a zellerhez hasonló, de annál azért rosszabb íze van. Szénhidrát tartalma miatt szükségeledelként használható. De mivel tudtuk, hogy a táborhelyen vár minket a botkenyér, ezért nem nyílfüvet faltuk kétpofára, hanem elindultunk visszafelé, hogy nekilássunk az ebéd elkészítésének. 
Amíg Katonáék a növényeket ismertették az újoncokkal, addig Kenus tejföl, hagyma és titkos fűszerek keverékéből megalkotta a mártogatóst a botkenyérhez, míg Wiking szorgalmasan rakta a hosszútüzet, előkészítendő a sütéshez szükséges parázsmennyiséget. Amint ismét együtt volt a társaság, kibontottuk a megdagadt kovászokat a zacskókból, majd egy kiadós átgyúrás után rátekertük a botokra, és megkezdődött az össznépi sütögetés. Egyedül Sao tésztája nem akart megdagadni. Először arra gyanakodtunk, hogy a problémát az okozta, hogy a zacskót nem zárta le megfelelően a kelesztéshez, de később a sütés alatt kiderült, hogy Katona titkos kísérletet folytatott vele: milyen is az élesztő nélküli botkenyér. A kimaradt alapanyag is hamarosan megkerült. A sült szalonna és a piruló kenyér illata átjárta a tábort. Meg kell hagyni, a mártogatós és a szalonnazsíros botkenyér párosa igencsak megdobta a társaság közérzetét. Elégedett arccal vonultunk el egy kis délutáni sziesztára…
A pihenés után szabad foglalkozás volt. Mindenki gyakorolta, próbálgatta az elsajátított technikákat. Katona az íjas tűzgyújtás filmes megörökítését próbálgatta, de a délelőtti gyors és sikeres kísérletet többszöri verejtékes próbálkozás után sem sikerült megismételni. Péter és Sao Fallkniven S1-es kése között egy „szerelem első látásra” kapcsolatot lehetett felfedezni. Egész délután mindenféle faágakat farigcsált, különböző mintákat formált a kérgükbe, hozzá kell tenni, hogy nagyon ügyesen. Pizsama saját készítésű kését is jobban szemügyre vettük.
Az este a péntekihez hasonlóan zajlott, kicsit zajosabb murit csaptunk a szokásosnál, de mindenki jól érezte magát. A megszokott vacsorakészítés a tűz körül, beszélgetés, remek hangulat uralkodott - mint mindig. Pizsama egy különleges desszerttel dobta fel az estét: héjában sült banán parázson, étcsokoládéval töltve. Hozzávalók: 1 darab banán, pár kocka étcsokoládé, tűz, 2 darab ÁNTSZ vizsgálaton megbukó bozótmíves mancs, és a hozzá tartozó nagyon-nagyon éhes bozótmíves. Ez szintén nagy sikert aratott azok között, akik megkóstolták. Megtörtént az éjszakai őrség beosztása, majd az őrök kivételével előbb-utóbb mindenki nyugovóra tért.
 

A vasárnap reggel kicsit hűvösebbnek tűnt, mint a szombati. Miután mindenki felkelt, kisrutin, nagyrutin, böfi, vakaródzás és elkezdődött a reggelizés. A hűvös reggel hamar tovaállt, és ahogy jobban felkelt a nap a hőmérséklet is barátságosabb lett. Reggeli után a tábor körüli rendrakás, szemétszedés, menedékbontás, pakolás következett, majd mindenki elindult hazafelé.
Attól függetlenül, hogy a társaság viszonylag kis létszámú volt, nagyon jól sikerült a hétvége. Mindenképpen említésre méltó Pizsama személye, aki bár újoncként érkezett közénk, mégis jópár olyan hasznos praktikát mutatott, ami még a tapasztalt bozótmívesek számára is újdonságként hatott. Tamás vadászismereteinek továbbadásával emelte a program igencsak magas színvonalát, és Peti bemutatta a "hogyan készítsünk díszes bozótfaragványt egy S1-essel" című egyfelvonásos víg operettet, ami sajnos a végén majdnem "tragikomédiába" fordult  - hiába, már sokunk tapasztalta: a kés tud harapni…
Mindenkinek köszönjük a részvételt, reméljük jól éreztétek magatokat. Külön köszönet Kenusnak és Katonának a szakmai irányításért!

A beszámolót írta, böngészte, szagolgatta és finomította: Sao és Wiking