Rólunk

Főoldal
I. Bakonyi Bújdosó Betyárkodás

2009. június 26-28.

Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy jó lenne egy amolyan igazi bozótmíves versenyt szervezni, a komolyabb kihívást kereső regisztrált tagjaink számára. Egy olyan programban gondolkodtam, amelyben a fizikai kihívás és a tájékozódási ismeretek mellett számos bushcraftos ismeret alkalmazása is bele van gyúrva.
Mindez meg lett fűszerezve egy csipetnyi játékossággal, és végül összeállt a program, ami a szerintem találó I. Bakonyi Bujdosó Betyárkodás nevet kapta.

  • első, mert ilyen most volt először, és ha minden jól megy nem utoljára,
  • bakonyi, mert a Bakonyban került megrendezésre,
  • bújdosó, mert a résztvevő csapatoknak, olykor le kellett térniük a jelölt turista útvonalakról, és ha valakit észrevettek egy másik csapatból, akkor azért pontlevonás járt,
  • betyárkodás, mert az elvégzendő, eszközigényes feladatok a fokos használatához voltak kötve. Azért a fokoshoz, mert már két nagyszerű cikk is született az oldalunkon ebben a témában és arra gondoltam, hogy az elmélet után lássuk, hogyan is vizsgázik kedvelt fokosunk a gyakorlatban.
     

Annyi könnyítést még kaptak a résztvevők, hogy akinek nem volt fokosa, az baltával is indulhatott. A könnyítések mellett persze sokkal érdekesebbek voltak az előre jól kitervelt nehezítések. Ezek közül a legfontosabbak a következők voltak:

Akik beneveztek a betyárkodásra, csak korlátozott felszereléssel vehettek részt a programon. Egy előre meghatározott, opcionális felszerelési listából kellett mindenkinek kiválasztania, maximum két dolgot, amin kívül - kivéve néhány kötelező és megengedett felszerelést - más nem lehetett senkinél. Az opcionális felszerelési lista elemei:

  • ponyva, vagy poncsó,
  • derékalj,
  • pokróc,
  • kötél, vagy drót,
  • fém bögre, vagy fém edény

Kötelező felszerelések:

  • fejlámpa,
  • vészcsoki,
  • fokos, vagy balta


Megengedett felszerelések:

  • Bakony térkép,
  • tájoló, vagy iránytű,
  • hátizsák,
  • tetszőleges ruházat (kivéve poncsó),
  • csapatonként egy EU doboz,
  • mobiltelefon,
  • annyi vizet vihettél magaddal, amennyit akartál és az ehhez szükséges kulacs, flaska is megengedett volt
     

A feladatokat Kenussal a program előtt egy héttel megtartott terepbejárás során, lezárt nejlonzacsikba kihelyeztük a tervezett állomáspontokhoz.  Szerencsére nem tűnt el egy sem a verseny kezdetéig, igaz gondoskodtunk róla, hogy ne is legyenek szem előtt.

Aki figyelmesen elolvasta a fenti listát, az talán észrevehette, hogy nincs kés, nincs hálózsák, nincs tűzgyújtó eszköz és nincs élelmiszer (kivéve a vészcsokit) sem a vihető felszerelések között. És ismét szeretném megemlíteni, hogy az opcionális listából, csak KÉT dolog választható. Az éjszakát pedig kötelező volt kint tölteni az erdőben, a feladatban megadott helyen.

Természetesen mindenkinek még az előtt el kellett döntenie, hogy az opcionális listából melyik két felszerelést viszi magával, mielőtt a csapatok tagjai véletlenszerűen kisorsolásra kerültek a pénteki, ún. nulladik napon. Más szóval nem lehetett összebeszélni előre, hogy a résztvevő csapatoknál legyen mindenféle eszköz, amire szükség lehet. A csapatok közti versengés, már a nulladik napon megindult, mert különböző ügysségi feladatokat kellett fokossal megoldaniuk a csapatoknak a bázison.

Összesen 13-an neveztek a versenyre, így 4 csapat (3 háromfős és egy négyfős) indult neki szombat reggel, különböző starthelyekről a Bakonybéltől északra lévő terület meghódításának. Minden csapat azonos időpontban bonthatta csak ki a START felirattal ellátott, első borítékot, mit sem sejtve a rájuk váró megpróbáltatásokról. A feladatokat viccesen fogalmaztam meg, amire már az állomások nevei is utaltak, hiszen a felkeresendő pontok között volt pl. Tűz hegye, Labancok orma, Farkastanya, Betyárok földje, Végzet ösvénye, stb…

Az első feladat a gyorsaságról és a megadott irányszögek alapján történő pontmeghatározásról szólt, hiszen csak azt tudhatta, hogy hol is van a tűzszerszámot rejtő Tűz hegye, aki helyesen használta a tájolóját. Ráadásul érdemes volt igyekezni, mert aki utolsónak ért a Tűz hegyéhez, annak már nem jutott kova, így ha az éjszakai táborban tűzre volt szükség nem maradt más, mint az íjas tűzfúrás.

Az első pont tehát közös volt, de utána az érkezési sorrendnek megfelelően más-más helyszíneket kellett különböző sorrendben felkeresniük a csapatoknak. A feladatok nagyjából azonosak voltak, de a leglassabbakra, és/vagy a rosszul tájékozódókra számos további nehézség várt.

Mindent nem akarok elárulni a feladatokkal kapcsolatban, mert akkor azok számára, akik legközelebb beneveznek erre a versenyre, nem lenne semmi újdonság, de a teljesség igénye nélkül, azért leírom, hogy mivel múlattuk az időt
kellett csapdát állítani, tábort építeni, tüzet gyújtani, fegyvert készíteni, csapatindulót fogalmazni, szögelni, néha különös dolgokat cipelni, állandóan irányszöget méricskélni,  a fokost ügyesen kezelni, lehetett portyára is indulni és rengeteget kellett gyalogolni, hegyre fel, hegyről le, és persze volt azimut menet a sűrűben, és még lehetne folytatni a sort…

Más szóval volt kihívás rendesen, belesűrítve kb. 28 órába. Küzdöttünk, szívtunk, fájtak a térdek, dagadtak a talpak, korogtak a gyomrok és izzadunk mint a ló. Mindenki elsősorban magával küzdött, ugyanakkor mindenkinek alkalmazkodnia kellett csapattársaihoz is. Ahhoz, hogy egy csapat végigcsinálja a teljes feladatsort, a megadott időre, ahhoz mind mentálisan, mind fizikailag bírnia kellett a csapat minden tagjának a megpróbáltatásokat.


A csapatok és tagjaik:


Tátikák: Norbre, Dínó, Sao


Porvafingó Betyárock: Katona, Doki, Feri


Izzadó betyárkörték: Wiking, Swan, Guerilla, Szabi


Nyomkeresők: Igory, Kris, Révész


Mindenki kitett magáért a résztvevők közül, és elmondhatom, hogy mindenki kitartott addig, amíg csak bírta, így elszántságból nem volt hiány. A legnagyobb nehézséget a sokszor nagy tempóban megtett távolság jelentette, amit nem bírt mindenkinek a térde.
 

A program bázisát Natos biztosította porvai házánál, ahol Mohácskával és a "Telefonos Helpdesk" szolgálatot ellátó Kenussal közösen gondoskodtak arról, hogy a célba érkező, korgó gyomrú betyárlegények jól megérdemelt szarvaspörivel csillapíthassák éhségüket. Ezúton is külön köszönet nekik a "háttér" biztosításáért.

A végső sorrend végül a következő lett:

  1. Izzadó betyárkörték
  2. Tátikák
  3. Nyomkeresők
  4. Porvafingó Betyárock

A résztvevők oklevelet kaptak teljesítményük elismerésére. Ezúton is gratulálok újból minden résztvevőnek! Ha rajtam múlik lesz még betyárkodás, vagy hasonló megmérettetés a jövőben is.

Ezek voltak röviden összefoglalva a száraz tények. Ez az objektivitás annak köszönhető, mert úgy gondolom, hogy minden résztvevőnek meg van a maga külön története és titkon bízom benne, hogy  a hozzászólások között talán többen meg is osztják majd pár mondatban a saját történetüket a Nagyérdeművel.