Rólunk

Főoldal
Hársfa fajok

Tilia spp.

Rendszertani besorolás

A legújabb genetikai kutatásokra alapuló új növényrendszertan szabályai szerint a hársfák a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe, a hársfa nemzetségbe (Tilia) és a hársfafélék (Tiliceae) családjába tartozó növények. 
 
Egyéb elnevezések
Szódokfa, szödökfa, száldokfa, szádokfa, zádokfa, szentfa.
Linden (angol), linde (német), tilleul (francia), tiglio(olasz), lipa, (orosz, cseh, szlovén, lengyel).
Eredeti élőhely, elterjedés
 
A hársfajok meleg égövi, csak részben mérsékelt égövi növények. Legnagyobb számban Délkelet-Ázsiában és Brazíliában élnek. Nálunk Európa középső és nyugati területein illetve a Kaukázusban terjedt el. Hazánkban fajtától függően az Északi-középhegységben, a Nyírségben és a Dunántúlon fordul elő. Az alföldi erdőkben csak ritkán fellelhető.
A Kárpát-medencében jellegzetesen elegyfa: gyertyános-tölgyesekben, bükkösben, cseres-tölgyesben, ártéri ligeterdőkben és a sziklás, törmelékes élőhelyeken gyakori. E hegyvidéki lombos erdők (1000 m magasságig) elegy fáját szép koronája, virágzatának kellemes illata miatt parkokba, utak mellé sorfának ültetik, de kertekbe is telepítik. 
 
Általános jellemzés (fajonként és fajtánként)
 
Több mint 30 fajuk létezik az északi mérsékelt és szubtrópusi övben. Alakgazdagságát mutatja, hogy Wagner János már a 30-as, 40-es években Magyarország hársai c. munkájában alfajait tovább tagolva 53 változatot, 182 formát és 99 fajvegyüléket írt le.
Az alábbiakban csak azokkal fajokkal foglalkozunk részletesebben, amelyeknek erdészeti, egészségügyi vagy kertészeti jelentősége nagyobb, ismertebb. A többit csak említés szinten érintjük.
 
Kislevelű hárs– Tilia cordata (Mill.)
 
„A kislevelű és nagylevelű hársat Linné l753-ban megjelent művében, a Species plantarumban még nem választotta el egymástól, rájuk a Tilia europaea nevet alkalmazta. 1759-ben Miller már külön fajként tárgyalja a kislevelű hársat, s Tilia cordata névvel illeti. Gyakoribb, ma is használt szinonim neve az Ehrhardtól származó Tilia parvifolia, illetve a Scopoli-féle ulmifolia. A tudományos nemzetségnév a görög ptilon-ból vezethető le, mely szárnyat jelent, s a virágzat megnyúlt murvalevelére vonatkozik. Az ókori latin nyelvben a tilia már a hársak neve volt. A tudományos fajnév, a latin eredetű cordata szív alakút, szívest jelent, mely a kislevelű hárs - s egyébként a nemzetség többi tagjának is - jellemző levélalakjára utal.”
Jelenlegi hazai előfordulásnak súlypontja az Északi és Dunántúli- középhegységben van, ritkább a Nyugat- és Dél-Dunántúlon. Az Alföldről szinte teljes mértékben hiányzik, szórványosan fellelhető a Felső-Duna, a Szatmár-beregi-sík, a Nyírség és a Körösök mentén. Az alföldperemi előfordulásokon kívül a kontinentális klímahatás alatt álló többi alföldi területről hiányzik. 
A talaj árnyékolásával, bőséges, könnyen bomló lombjával, dús gyökérzetével, nektár- és virágportermelésével (kitűnő mézelő növény), nagy olajtartalmú magjával gazdag élővilág kialakulását segíti elő.
Fényigényes – félárnyékkedvelő, fagytűrő, a kártevőkkel szemben ellenálló, lassan növő fa. Közepes vízigényű,a szárazságot viszonylag jól tűri, de száraz levegőjű helyekre nem való.
 
Formája zárt állományban magasra törő, nagytermetű (25-30 m), szabad állásban inkább kúpos formájú. A második koronaszintben is jól érzi magát.
Törzse szabad állásban rövid, zömök, idősebb korában gyakran dudoros, szabálytalan keresztmetszetű; zárt állásban magas, egyenes, hengeres.
Koronája szabad állásban szabálytalan, terebélyes, tömött, zárt állásban keskenyebb.
Ágai elállók, az alsók csüngők, vesszeje zöldes- vagy vörösesbarna, fénylő, kopasz. A nagyon idős egyedek földre lekönyöklő ágai meggyökeresedhetnek, amit a népnyelv ’íjjas-fias’ hársnak nevez.
Kérge fiatalon sima, paraszemölcsös, világos vagy sötétebb szürke, idősebb korban hosszanti irányban megrepedezik, vastagsága 1-3 cm. 
Rügyei zöldek vagy vörösesbarnák, a külső rügypikkely a rügy felénél hosszabb.
Levelei váltakozó állásúak, kerekded, 5-8 cm átmérőjű, levélváll szíves, levélcsúcs hirtelen kihegyezett, él fűrészes, a lemez színe sötétzöld, fonákja kékes, húsa vastag. (Leveleinek mérete jelentősen függ a termőhely vízellátásától.) A levelek minkét oldalukon kopaszak, az érzugokban vöröses szakállal. A harmadrendű erek hálózatosak, nem, vagy alig emelkednek ki. Őszi lombszíne barnássárga.
Virága jó illatú, sárgásfehér-zöldessárga, 5-11 virágból álló bogernyő, a virágzati tengely alsó fele murvalevéllel összenőtt. Virágzási idő június második fele. Virágaiban 30-40 porzószál található, amelyek a szirmokkal egyforma hosszúak.
Termése apró, 5-7 mm nagyságú, gömbölyded, barna színű, egy rekeszes, molyhos, vékony falú, kézzel összenyomható makkocska termés, amely sokáig a fán marad. Megérve – a kis fellevélszárnyon forogva –  a széllel messzire juthatnak.. Nagy mennyiségű zsíros olajat tartalmaz az olívához hasonló összetételben.
A hársak voltak az első növények, melyek nem csak hasznuk, hanem szépségük miatt kerültek be a kertekbe, parkokba. A Balaton-felvidéken, a Dörögdi-medencében a Kapolcsról Taliándörögd felé vezető út mentén 1996-ban – a millecentenáriumi faültetési mozgalom keretében – 1100 kislevelű hársat ültettek el.
 

Hazai legnagyobb példányaink a sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjában, Nyírkáta község határában (Vörösmarty-hársak), a heves-megyei Kápolnán („Kossuth hársak”), a komárom-esztegom-megyei Süttőn („Rákóczi hárs”), Úrkúton és Őriszentpéter belterületén találhatóak. 
 
 
Hazánk legnagyobb, legyökeresedő ágú kislevelű hársfája a Nyírség északi részén, Szabolcsbáka község határában, egy szőlőkkel körülvett dombtetőn található. Kora kb. 550 év, törzskerülete 860 cm, magassága 16 méter. A törzs 2 m magasan 7 ágra bomlik, melyek földig hajolnak, legyökereztek. 7 erőteljes ágából 2 az utóbbi másfél évtizedben lehasadt. 1981 óta védett, 1997-ben pedig a év fájává választották.
 
A 2,3 km hosszú, 20 m széles Nagycenki Hársfasort 1754-ben Széchenyi Antal gróf és felesége, Barkóczy Zsuzsanna ültette. Egykor 645 kislevelű hársból állt, mára számuk 460-ra csökkent. 2003-ban a Világörökség részévé vált.
Jelentős kort élhet meg, többszáz éves kislevelű hársak Európa-szerte előfordulnak. Közülük a legidősebb egyed az angliai Bristol melletti Westonbirt arborétumban áll: korát 2000 évesre becsülik. 
 
 
 
 
Nagylevelű hárs (Széleslevelű hárs)– Tilia platyphyllos (Scop.)
 
30-40 méter magasra megnövő, terebélyes, fiatal korában igen dekoratív, kúpos koronaformájú fa. Fiatal korban árnyékkedvelő, a késői fagyokra érzékeny, gyorsan növő. A városi klímát rosszul tűri, inkább hegyvidéki vagy párásabb területeket kedveli. A kislevelű hárshoz hasonlóan szenved a szennyezett városi levegőtől ill. a talaj magas sótartalmától.
 
Gyökérzete sűrűn szétágazó, erőteljes, néha a felszínen kígyózó. Lehetővé teszi, hogy görgeteges lejtőkön is megtelepedhessen, illetve a laza szerkezetű talajok rögzítésében is szerepet kap.
Törzse zárt állományban hengeres, nyúlánk. Szabad állásban a tövétől elágazó és talajra támaszkodó új törzset formáló ágtörzseivel sokszor egyetlen fa kis ligetet, erdőfoltot alkot
Ágai meredeken felfelé állnak, de a korona alsó részén a fa idős korában lehajlanak
Kérge fiatalon vékony, sokáig sima esetleg finom repedésekkel tarkított, szürke színű.  Idősebb korban durván repedezett, sötétszürke vagy fakóbarna lesz.
Rügyei hosszúkás tojásdadok, ha hajtástól elállóak, barnák vagy vörösek, a külső rügypikkely a rügy felénél rövidebb.
Hajtása fényes zöldesbarna vagy barnásvörös, vesszői a hajtáscsúcs közelében ritkásan bársonyosan szőrösek; a szőrzet idővel lekopik.
Levelei nagyobbak (8–10 cm széles, 10-15 cm hosszú) mint a kislevelű hárs levelei. Váltakozó állású, kerekded, ferde szív alakú leveleik csúcsa kihegyesedik. A mintegy két centiméter hosszú, hengeres levélnyél a levéllemezt két szabálytalan részre osztó levélérben folytatódik. A harmadrendű erek párhuzamosak és kiemelkedőek. A mindkét oldalán fényes, élénkzöld levél széle szabálytalanul fűrészes. Amikor kihajt, kissé ráncos – ilyenkor színét ritkás, bársonyos szőrzet borítja, de ez idővel lekopik. Fonákán az érzugokban fehér szőrpamacsok nőnek.
Virágzata rendszerint 3 (néha 2-5) virágból álló bogernyő, amely a levelek hónaljából nő. A virágzat tengelye murvalevéllel nőtt össze. A virágok öttagúak: öt csésze- és öt sziromlevél. A zöldes árnyalatú csésze- és a sárgás sziromlevelek is kissé kanalasak. Egyenes porzója túlnyúlik a takaróleveleken, egyenes bibeszála a porzóknál kissé rövidebb. Portokja világossárga, magháza felső állású, szőrös. A bibe is ötágú. Az egyik legkorábban virágzó hárs; virágai június elején nyílnak: a középsők hamarább, a szélsők később. Nektárhozama kisebb, mint a kislevelű hársé, de méze hasonlóan értékes.
 
 
A hársak magháza virágzáskor még ötrekeszű, de a megporzást követően az elsőként megtermékenyült magkezdemény a többi magkezdemény kifejlődését gátolja, és a magházat saját üregében teljesen kitöltve fejlődik maggá, így az érett hárstermés egymagvú toktermés. Termése gömbölyű vagy enyhén megnyúlt, ötbordájú, szőrözött felületű, melynek fala kemény, fásodott. Az érett termések a virágszárhoz nőtt, repítő murvalevéllel együtt, jellegzetesen pörögve esnek le, és a szél messzire elhordhatja őket.

Igen magas kort is megérhet, már 1000 éves egyedet is találtak. Magyarországon többek között Ötvöskónyiban, Süttőn, Bakócán, Márianosztrán találunk öreg, nagyméretű példányokat.

Az Ötvöskónyi hársfa villámcsapás következtében megnyílt törzsében, a 20-as években a kastély úrnője, Chernelné asszony, tarokk partikat rendezett. A dolog cseppet sem elképzelhetetlen, hiszen a fában ma is 10-15 ember elfér egyszerre.. A 2. világháború után egy család lelt otthonra a fa odvában, ami az általuk rakott tűztől azonban kigyulladt és belülről kiégett. Eredetileg 14 m volt a törzs körmérete, a kigyulladás után, egy 2003-as mérés szerint 10 méternél nagyobb. 2011-ben kiérdemelte a Hő Fa címet.

 
Nyugat- és Közép-Európában is több nagyon öreg, 1000 évesre vagy idősebbre becsült fa él, melyek hatalmas méretűek. Németország legöregebb nagylevelű hársfája Schenklengsfeldben (Hessen) él, korát 1200 évesre becsülik.
 
 
 
Ezüstlevelű hárs (Magyar hárs) – Tilia tomentosa (syn. Tilia argentea)
 
2010-ben hazánkban az év fája lett. 
Magyarországon a Balaton vonalától délre ill. a Nyírség déli részén él vadon. Elsősorban Somogy, Tolna és Baranya megyék gyertyános-tölgyeseiben találkozhatunk vele, de megtalálható bükköseinkben is. Különösen szép megjelenését figyelhetjük meg a Zselicség ezüst hársas bükköseiben. Szórványosan a Nyírségben is előfordul. 
Jól sarjadzik. A hársak közül a leggyorsabban növekszik. Melegkedvelő és idősebb korban fényigényesebb a másik két hársnál. Tűri a légszárazságot, ebben a fiatal hajtások és a levelek szőrözöttsége segíti. A nyár derekán biztosít kiváló méhlegelőt, és a hársak közül ez adja a legnagyobb mézhozamot. Jól tűri a városi körülményeket, a takácsatka sem károsítja. Az utak sózására érzékeny.
30-35 m magas, eleinte kúpos majd széles tojásdad koronájú fa. 
Szép egyenes törzsű, de villásodásra hajlamos.
 
Gyökérzete terjedelmes. 
Ágai meredeken felfelé törnek.
Kérge eleinte világosszürke, sima, idős korában sötétebbé és hosszában sekélyen repedezetté válik. 
Rügyei aránylag kicsinyek, zömökebbek, finoman ezüstmolyhosak, az oldalsó rügypikkely majdnem a csúcsig ér.
Hajtásai felül vöröses, alul zöldesfehér vagy olajzöld zöldes színűek, eleinte sűrűn csillagszőrösek.
Váltakozó, szórt állású, kerekded levelei 7-12 cm hosszúak és nagyjából ugyanilyen szélesek, válluk szíves vagy ferde. A levélcsúcs hegyes, a levelek széle egyenletesen fűrészes. A levél színe fakózöld, fonákja a csillagszőrök miatt ezüstszínű. Ez a szőrzet a környezettől és a levél fény-árnyék viszonyaitól függően igen változó lehet: egyes levelek fonáka szabad szemmel csupasznak látszik. Az érzugokban viszont nem találunk szőrpamacsokat, mint a másik két faj esetében. Forró nyári napokon az ezüsthárs levelei többé-kevésbé függőleges helyzetbe állnak, vagy fonákukat fordítják a Nap felé, hogy csökkentsék a párologtatást Levelei ősszel szép sárgára színeződnek. 
Virágai a nálunk élő hársak közül utoljára nyílnak, július elején kezdődik nyílásuk. 6-10 virág tömörül egy-egy álernyőben. A virágzat tengelye a murvalevéllel félig összenőtt. Csészelevelei halvány zöldes-fehérek, a tövükön nektármirigyek találhatók. Sziromlevelei vajsárgák, kanalasak, porzói nem nyúlnak túl a takaróleveleken, bibeszála viszont túlnyúlik a porzókon. A porzók száma 15-30 db. Hasonlóan intenzív és finom illatú, mint a kislevelű és a nagylevelű hárs.
Fel nem nyíló, szürkés toktermése gömbölyded vagy elliptikus, gyengén bordázott, vastag falú, molyhos felületű. Kézzel nem nyomhatók össze. A szeptemberben érő terméseket a szél terjeszti, a murvalevelek szolgálnak repítő-készülékként. 
Legszebb, évszázados példányokból álló ezüsthárs fasoraink Tolna megyében vannak, Tamási, Högyész, Dombóvár határában.
 
 
 
A szőkedencsi hárs korát 700 évesre becsüljük, tehát az Árpád-ház kihalása környékén láthatta meg a napvilágot. Gyökeret azonban még ennél is korábban ereszthetett! A körben álló, szorosan egymáshoz simuló hatalmas törzsek, arról árulkodnak, hogy ők egy anyanövény sarjai. 
 
 
Egyéb hársfélék:
 
Európai hárs (Közönséges vagy Holland hárs) – Tilia europaea: Hatalmasra, akár 40 méteresre is megnövő, teltkoronájú faj, amely a kis és nagylevelű hárs természetes kereszteződéséből jött létre. Szépségében és alkalmazkodó képességében felülmúlja a szülőket, ezért gyakori park- és sorfa. Kérge hosszirányban bordázott, repedezett, sarjaktól dudoros. Hajtásai kopaszok, levelei a 6-10 cm-esek a fonákukon az érzugokban sárgásfehér szőrpamacsokkal. Igen illatos virágzata 5-10 tagból áll. Termései kissé bordásak. 
 
Krími hárs – Tilia euchlora: Valószínűen a Krím-félszigetről származó, 20 m-re növő, kúpos koronájú fa. Kerekded, hirtelen kihegyezett, ferdén szíves vállú levelei éles fűrészesek, a fogakon serteszőrű szálkával. A lemez felül fényes zöld, fonákán sápadt, kopasz, csak az érzugokban látható szennyes rozsdavörös szakáll. Kevés virágú, csüngő álernyői júl. elején nyílnak. Lándzsás murvalevelei rövidnyelűek. Termése kúposan kihegyezett, tojásdad, bordás, szürkésbarna gyapjas. Ezt a fajt ismét felfedezték a kertészetek, és viszonylag jó tűrőképessége miatt a nagyobb forgalmú utak mellé is javasolják az ültetését. Előnye még, hogy a levéltetvek nem szeretik, így nem károsítja a szürkepenész sem. Csesztvén az egykori Madách kúria bejáratával szemben található ennek a fajnak az egyik hatalmas példánya, amelynek kora megközelítőleg 200 év. 
 
Amerikai hárs – Tilia americana: hazája É-Amerika. 20-30 m-es, széles-gömbölyded koronájú fa. Arasznyi átmérőjű, széles-tojásdad, hirtelen kihegyezett, ferdén szíves vállú levelei éles-fűrészes, szálkás fogúak, halványzöld fonákú, mindkét oldalukon kopaszok. Mellékszirmos virágai többvirágú, csüngő álernyőben júl.-ban nyílnak. Gömbölyded v. hosszúkás, sima, vastag falú termései gyéren molyhosak. Mély fekvésű, üde talajokra való. Ez a legkevésbé ellenálló faj, ezért a városi szennyezett levegőt egyáltalán nem viseli el.
 
 
Megkülönböztethetőség
 
Három fajt – kis-, nagy-, és ezüstlevelű – nem nehéz megkülönböztetni egymástól.
 
  • A hársfák élettartama és növekedése különböző. Az ezüst hárs rövid életciklusú (100 év), de erőteljesebb növekedésű, a 35 méter magasságot is elérheti. A kis- és nagylevelű hárs kissé alacsonyabb (legfeljebb 30 méter), de több száz évig élő fa. 
  • Az aprólevelű hárs leveleinek színe és fonákja kopasz, szőrtelen, az érzugokban levő szőröcskék barnák vagy rőtszínűek. A nagylevelű hárs levelei nagyobbak, ugyancsak kopaszak, de az érzugok szőrei fehérek,erek jobban kidudorodók, a harmadrendű erezet is jól látszik. Az ezüsthárs leveleinek a fonákja molyhos, fehér, ezüstszínű.

Kislevelű hárs

Nagylevelű hárs

Ezüstlevelű hárs

 

  • A hársfavirágzás folyamatában a nagylevelű nyílik legkorábban (június első fele), a kislevelű a következő (június második fele), míg az ezüst hárs július első felében bontja virágait.
  • Télen a lomb nélküli fák borsószem alakú és méretű termésük alapján különíthetők el: a kislevelű hárs termése gömbölyded, vékony falú, könnyen összeroppantható, a nagylevelű hársé enyhén megnyúlt, ötbordájú, fala kemény fásodott, míg az ezüst hárs bibircses termése gyengén bordázott ésvastag héjú. 
 

Kislevelű hárs

Nagylevelű hárs

Ezüstlevelű hárs

 
   
Történeti áttekintés
(hagyományok, babonák, legendák, érdekességek)
 
A görög mítoszokban a hárssal azonosítják Philürát, aki a mitológia más jelentésében a Tejút istennője. A tejutat jelképező világhársfa odvának tartották azt a szigetet ahol Philürát gyermeke, Kheiron kentaur született. Kheiron csodálatos gyógyító erejét anyjának, a hárs jelképének tulajdonították.
A vágyakozás, gyöngédség, szerelem és a termékenység jelképe, a szlávoknál (Kraszopani) és a germánoknál (Freya) is a szerelem istennőjének a fája volt. A germánok azért is tartották a törzsi gyűléseket a hársligetekben, mert azt hitték, nem csap bele a villám.
A germán Nibelung-legendában: “Az eposz hőse, Siegfried a hárs világfa tövében lakó sárkányt (Lindwurm, Lindrache, hársfakéreg, hársfasárkány) úgy öli meg, hogy a sárkánybarlang elé máglyát rak, és a szörny a füstben megfullad. Siegfried sárkányzsírral bekeni magát, amitől sebezhetetlen lesz, kivéve a lapockáján, ahová egy hársfalevél tapad – a hárs szív alakú levele a háton a szívnek megfelelő helyre került” – olvashatjuk Jankovics Marcell aFa mitológiája című könyvében.
Az régi korokban a fák az istenek lakóhelyei voltak. A falusi nép a környék legmagasabb fáját szentelte nekik, ami nem ritkán a hárs volt. A kultusz oly mélyen gyökerezett, hogy a szabolcsi zsinaton I. László királyunk külön rendeletet hozott az áldozati szertartás helyéül kiválasztott "hagyásfák" tisztelete, imádása ellen.
 

Egy-egy híres fa élete és pusztulása királyi családok, dinasztiák uralkodását, tündöklését és bukását kíséri. Ilyen híres fa volt a német Hohenzollern uralkodóház hársfája, amelyet állítólag I. Vilmos idejében ültetett egy cigányasszony. A hárs először 1871-ben a német császárság kikiáltásakor virágzott. Évről évre dúsabb lombot hozott l9l4-ig, amikor betegség támadta meg. 1918-ban száradt ki a háború elvesztését és a dinasztia bukását megelőző nyáron.
 
Arany hársfalevelek díszítik Luxemburg Zsigmond – német-római császár és magyar király – fekete sastollas sisakdíszét. 
Bél Mátyás (XVIII. sz-i magyar-szlovák író) feljegyzéseiből ismerjük a mádi hárs mondáját. A csallóközi Mád (ma Szlovákia) község határában álló öreg hársfa árnyékában gyakran pihent meg utazásai során Hollós Mátyás. A király és kíséretének megvendégelése sokba került a falu népének, ezért kipusztították a fát, remélve, hogy ezután az uralkodó is elmarad. Amikor Mátyás ismét a vidéken járt és kedves hársfájának csak a hűlt helyét találta, haragjában törvénybe foglaltatta, hogy a királylátás tiszteletére méltatlanná lett mádiak és ívadékaik soha, semmilyen kitüntetésben nem részesülhetnek. 
Rákóczi Ferenc dédatyja, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem leveleit zborói birtokáról írt leveleit rendesen így keltezte: „Kelt a száz hárs alatt".
Madách – a szájhagyomány szerint – a csesztvei kúriája előtt álló krími hárs alatt írta Az ember tragédiáját, a fa ma már csak kidőlve látható.
László Gyula említi egyik munkájában, hogy az erdei cseremiszek a halott emlékére hársfabotot vágtak le, és azzal úgy bántak, mintha élő lenne. A csuvasok a hársbábúkat fürdetik, becézgetik, használati tárgyakat készítenek azoknak. Így igyekeznek enyhíteni az elhunyt hiánya miatti fájdalmunkat. 
 
Kács határában (lásd a képen) is vannak nagyon idős kislevelű hársfák úgynevezett "tanufák". Például a képen látható barlanglakás feletti fa is ilyen tanufa. Kácsi szokás volt valamikor, hogy a barlanglakások fölé, homlokzat védelmi céllal kislevelű hársfákat ültettek. A hárs terjedelmes gyökérzetével a hegyről lefolyó csapadékvíz erodáló hatását korlátozta, hatalmas koronájával pedig a ház udvarát árnyékolta.
 
 
 
Felhasználható részek
  • Virág– Tiliae flos, Tilia inflorescentia
  • Levél – Tiliae folium
  • Kéreg – Tiliae cortex
  • Hársfaszén – Tiliae lignicarbon
 
Hatóanyagok 
  • Nyálkaanyagok 10% (szaponin)
  • Flavonoidok 1% (heszperidin, kvercetin, tilirozid, rutin, flavonflikozidok,)
  • Cseranyagok 2% (tannin)
  • Illóolajok 0,08% (genariol, linalool, euganol, farnezol)
  • Terpének (taraxaszterol)
  • Glikozidok (ciánglikozid)
  • Vitaminok (tokoferol)
  • Sók (mangánsók)
  • kumarin, viasz, zsír, cukor
 
Gyűjtés, szárítás
 
Nagyon fontos, hogy csak a kis- és nagylevelű hársakról szabad virágot vagy bármi mást gyűjteni gyógyászati céllal, az ezüstlevelű hárs erre nem alkalmas, mert gyakran allergiás reakciókat vált ki. 
A fa felhasználandó részét, a kellemes illatú virágzatot a murvalevéllel együtt június folyamán száraz, napos időben gyűjtik. A gyűjtés idejének megválasztása nagyon fontos, mert sem a még zárt bimbó, sem a túlnyílott virág nem alkalmas jó minőségű alapanyagnak. Akkor megfelelő az időpont, ha a középső virágok már kinyíltak, a szélsők még csak feslenek. A szedéskor teljesen kinyílt virág száradáskor széthullik.
A leszedett virágokat 4-6 cm vastag rétegben kiterítve, szellős, lehetőleg árnyékos helyen kell megszárítani és tüll, vászon vagy papírzacskóban esetleg kartondobozban tárolni felhasználásukig. Fémedények nem alkalmasak a tárolásra. Szárítási veszteség: 4 súlyrész friss virágot kiszárítva 1 súlyrész száraz árut nyerünk.
Kíméljük a fákat! Ne törjük le a jövő évi virágokat rejtő ágakat és lehetőleg azokról a fákról szedjük a virágokat, ahol a levegő tiszta, szennyezetlen!
 
Gyógyhatás
 
Virágzat: drogérték alapján két csoportba sorolják a hársakat. A kis- és nagylevelű hárs, és ezek alakkörének virágzata adja a drogot, amit összefoglalóan kőhársnak vagy orvosi hársnak neveznek. Egyéb hársfajok pl. az ezüst hárs virága hivatalosan nem számit drognak, orvosi használata nem engedélyezett, de lehetséges az ipari célú, pl. borászati hasznosítása. 
 
Forrázat – belsőleg
A hivatalos orvostudomány a hársfateát a megfázásos betegségeket kísérő köhögési inger csillapítására, letapadt nyák oldására valamint lázzal járó meghűléseknél, mint izzasztóteát ajánlja. Légzőszervi betegségnél időben elkezdve a tea ivása megakadályozhatja a belső fül gyulladását, és csökkentheti a torok gyulladását.
Gyomor-, bélerősítő teakeverékek gyakori összetevője, mert fokozza az epetermelést, csökkenti a bél nyálkahártyájának irritációját, enyhíti a gyomoridegességet. Hasmenés, vastagbél görcsök, rossz szagú gázok és széklet kezelésére kiváló.
Enyhe görcsoldó és fájdalomcsillapító hatású, főleg fejfájás, migrén esetében. Nyugtató és idegcsillapító hatású (napi stressz, szorongás), különösen álmatlanságban szenvedő gyerekek és idős emberek számára.
Csökkenti az érelmeszesedést, de eredményesen használhatják a reumás megbetegedésben szenvedők is.
Kellemes íze miatt nagyobb mennyiségű folyadék bevitelére is alkalmas, vízhajtó hatású, ami húgyúti gyulladásoknál kedvező. A népgyógyászat szerint jó méregtelenítő, vértisztító.
Minthogy antioxidáns hatású flavonoidokat is tartalmaz, jó hatással van a szívműködésre és az immunrendszerre. Amerikai gyermekgyógyászok megfigyelték: az antibiotikumokkal kezelt gyermekekhez képest a hársfavirág-terápiában részesültek gyógyulása 10-szer gyorsabb és komplikáció-mentesebb volt. 
 
Forrázat – külsőleg
Sebastian Kneipp (1821-1897; r. k. pap, a német „fitoterápia atyja”) inhalálásra is alkalmazta a hársvirág főzetét, amely csökkentette a megfázásos tüneteket és segített az orr kidugításában.
Kitűnő torok és száj öblítésre, fertőtlenítésre, gyulladáscsökkentő hatásánál fogva a sérült, sebes ínyt is nyugtatja pl. foghúzás után.
A hársfavirágból készült főzetet sikeresen használják teljes testfürdőnél az idegesebb gyerekek megnyugtatására és az erős köhögés kezelésére. Különösen a nátha az, amit a hársvirágtea és a fokozatosan emelkedő hőfokú lábfürdő idejekorán történő alkalmazásával többnyire sikeresen leküzdhetünk. 
Testünk bőrének ápolásra rendszeresen alkalmazzák. Bővebben lásd a Kozmetikumként c. pontban
 
Levél: használatáról a Kozmetikumként c. pontban olvashatsz.
 
Kéreg: a fakéreg rostjából kalapálással nyert mézgát daganatok és sebek gyógyítására szokták használni. Románia középső területein ’romlásnak’ mondták a végtagokon nem sebzés, ütés folytán keletkezett izomdaganatot. Gyógymódként a fiatal hársfa kérgének zöld felhámját lehúzták, és az alatta lévő sárga kéregállományt késsel lekaparták, majd tejben megfőzték és a pépet langyosan a romlásra kötötték. A fájást gyorsan megszüntette, két-három napon belül biztosan gyógyított. 
 
Faszén: már időszámításunk előtt is eredményesen alkalmazták az aktív szenet az orvoslás területein. A mai kutatások már bizonyítják, hogy 1 cm3 faszén 1 km2 felszívó felülettel rendelkezik és tömegének 97-100-szorosát képes megkötni.
A hárs megszenesített fája porrá zúzva felszívja és megköti a permetszerek, gyomirtók mérgeit, idegen hormonokat, orvosságok, ideggyógyszerek, fogamzásgátlók maradékát, valamint a vírusokat és a baktériumokat is, sőt a baktériumok termelte mérgeket a belekben. Semlegesíti az élelmiszerekben felhalmozódott mycotoxinokat (az antibiotikumok hagyatéka) és az egészen kíméletlen aflaxinokat(gombamérgek).
Az említetteken túl segíthet, hányinger, rossz lehelet, hasmenés, gyomorrontás, felfújódás, gázosodás, májzsugor (cirrózis), toxicomániák (drog, dohány, gyógyszer,alkohol, stb.) esetében,de hatásos lehet kígyómarás és méhcsípés (pakolásként és belsőleg) során is. Még nagyszüleink idejében a szenes víz, hársvirággal keverve jó gyógyír volt a sok vért vesztő nők esetében.
Csak lassú égésből visszamaradt faszén a jó, de nem csak a hársfásé, hanem a fűz, a nyír, a nyár és a bükk is megfelelő. (A patikai aktív (orvosi) szén csont alapanyagú.) Használatánál egy megkötés van csak: olyan orvosságok mellett, amelyek az adott pillanatban szükségesek, nem alkalmazható! (Pl. a fogamzásgátlót is közömbösíti, vagy csökkenti a hatását.) Az étkezéstől távoli időben vegyük be, ha kúraként használjuk, mert a vitaminokat és egyéb szubsztanciákat is magához veszi!
 
Hársméz: bár nem szorosan a hársfa drogja, de nem szabad elfeledkezni erről a csodálatos aranyló csodáról. A hársfa kiváló méhlegelő. A hársfavirágból készült méz az egyik legértékesebb mézfajta. Víztisztától a világosbarnáig terjedő a színváltozata. Kemény állagú, kifejezetten erős hársillatú, enyhén mentolos ízű (ha sok benne az ezüst hárs). Kiváló izzasztó, köhögéscsillapító,nyugtató, antiszeptikus hatású, influenza, meghűlés esetén fogyasztása ajánlott. Enyhíti a hörghurutos panaszokat, köptető, nyákoldó hatású. Nyálkaanyagai serkentik az immunrendszer működését. Sebek gyógyítására is kiváló. A hársméz ajánlott a gyomorsav túltermelés miatti emésztési zavarok gyógyítására, kolin tartalma pedig gátolja az érelmeszesedést, valamint az erekben a zsírlerakódást.
Bővebben a mézről a ’Bozótmíves méz’ című anyagban olvashatsz.
 
Alkalmazás
  • Hársfatea: 2,5 dl forró vizet kell önteni 2 teáskanálnyi szárított hársfavirágra. Az edény tetejét ajánlott letakarni, hogy az illóolajok nagy része bennmaradjon. 10 perc elteltével lehet leszűrni (műanyagszűrő!). 
  • Meghűlés elleni tea felnőtteknek: kellemes ízű és hatékony keverék. Hozzávalók: 20 g csipkebogyó maggal együtt, 15 g bodzavirág, 15 g kamillavirág, 15 g hársfavirág, 10 g földiszeder-levél, 10 g zsályalevél, 10 g fűzfakéreg és 5 g hibiszkuszvirág. 3 púpozott evőkanál teakeveréket leforrázunk 1 liter vízzel, 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Egész napra elosztva fogyasszuk el a teát (3-4 csésze).
  • Meghűlés elleni tea gyermekeknek: gyors segítség nátha esetében. Hozzávalók: 20 g hársfavirág, 20 g ökörfarkkóró-virág, 20 g bodzavirág, 20 g csipkebogyó és 20 g kakukkfű. 1 teáskanál teakeveréket leforrázunk ¼ liter vízzel, 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Napi 2-3 csésze fogyasztása ajánlott. Egy teáskanál méz még fokozza is a tea gyulladásgátló és izzasztó hatását.
  • Izzasztó tea: náthánál és influenzánál ajánlott, 1 : 1 arányban keverjünk össze hársfavirágot és bodzavirágot. 4 evőkanálnyi mennyiséget leforrázunk fél liter vízzel, letakarjuk, majd 10 percig hagyjuk állni. Szűrés után 2 evőkanálnyi mézet adunk hozzá. A teát gyorsan kell meginni, aztán irány az ágy. Nyakig tessék betakarózni és negyed órán belül úgy érzi magát az ember, mintha szaunában lenne.
  • Hársfürdő: 2 liter forralt vízzel öntsünk le 100-200 gramm szárított virágot, 15 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Beleöntjük a kellemesen meleg (kb. 37°-C-os) fürdővízbe és 15-20 percig csücsülve a vízben élvezzük annak minden jótékony hatását.
  • Toroköblögető: langyos hárs teába keverjünk ½ kávéskanál szódabikarbónát; mandula gyulladáskor hasznos segítség.
  • Borogatás: 3 dl forró vízzel forrázzunk le 3 teáskanálnyi szárított hársfavirágot, majd 10 perc elteltével szűrjük le. Naponta kétszer-háromszor langyos főzettel borogassuk be a beteg (sérült, sebes,viszkető, stb.) bőrfelületet.
 
Ellenjavallat
Terápiás dózis esetén nem ismertek ellenjavallatok, de vérhígító, szív illetve vérnyomáscsökkentő gyógyszer szedésekor azok hatását fokozza. Ebben az esetben javasolt konzultálni a kezelőorvossal. Túlzott fogyasztása megzavarhatja a szervezet hőháztartását.
Több szakirodalom is megemlíti, hogy csecsemőknek a hársfatea és a hársméz fogyasztása ellenjavalt, mert hozzájárulhat a csecsemőkori botulizmus kialakulásához,ugyanis a hársfavirág a Clostridium botulinum nevű baktérium spóráinak potenciális hordozója.
Ha cukorbetegek mézet használnak, azt be kell számítani a nap folyamán elfogyasztott teljes szénhidrát mennyiségbe!
Faszén ellenjavallatát lásd feljebb.
 
Újabb eredmények
Indiai kutatók szerint a hársfavirág kivonata hatásosnak bizonyult vírustenyészetek ellen; más Tilia-fajoknak ösztrogén hatása volt egereken.
Régiek szerint: Szent Hildegárd könyvéből
Cap. 3-24 A hársról 
A hársnak nagy melege vagyon, és ez a melegség egész a gyökereitől indul, és felszáll az ágaiba és a leveleibe. A törékenységet jelöli. 
(R3-132) Az az ember, akinek a szíve fáj, vegye a gyökere belsejét, és azt, ami a hársgyökét közepén van, és porítsa ezeket, és egye ezt a port gyakran kenyérrel, és a szíve jobban lesz. 
(R3-133) Végy azonban a törzséről, de ne az ágairól kérget, egész a fehér fájáig, amikor az nyáron zöldell, majd vágj a fából forgácsokat, és tedd ezeket egy átfúrt aranygyűrűbe. És állíts a forgács fölé egy zöld üveget, és ne egy másik követ, méghozzá úgy, hogy a forgács és az üveg közé pamutot vagy gyapotot teszel, nehogy a forgács ereje az üvegen keresztül elillanjon. És hordd a mondott gyűrűt mindig az ujjadon, hogy a ujjad melege a forgácsba szálljon, és a forgács ereje az ujjadba, és ennek ereit megérintse, és ez nagy erő az emberek legveszélyesebb betegségei ellen, és azokat távol tartja az emberektől, mintha csak fallal lennéne