Rólunk

Főoldal
Fokos - 2. rész

A modern munkafokos

A modern munkafokosAz íjászat,- konkrétan a magyar hagyományőrző íjászat- kapcsán régóta kapcsolatban állok magyar hadi-hagyományőrző csoportokkal. Többségük egyfajta kísérleti régészetet is folytat azáltal, hogy a viseletet újra hordják, az eszközöket újra használják úgy, ahogy azt eleink tették, vagy tehették. Így találkoztam különböző fokosokkal is, amelyek azonban sokkal inkább dísztárgyak voltak, mint valóban használható eszközök. Sok mindenfélét lehet hallani erről az ősi eszközről és amolyan "mítoszrombolóként" igazolni, vagy cáfolni akartam ezeket a sztorikat.

A fokossal kapcsolatos történetek nem ritkán olyan kiváló szobatudósoktól származnak, akiknek a neve adott esetben elismerten cseng a szakmában, de akik talán még életükben nem láttak fokost közelről – a használatról nem is beszélve! Felkerestem hát egy tűzikovács barátomat, aki magát a fokost ugyan nem ismerte korábban, de az anyagát, a vasat annál inkább. A megfelelő szakirodalommal felszerelkezve nekiláttunk hát, hogy a népvándorlás kori nomád fokosok formavilágának felhasználásával újraalkossuk ezt a nagyszerű eszközt. Mindjárt az elején szembesültünk azzal, hogy eleink fokosai sokkal inkább fegyverek voltak, mint munkaeszközök. Ön-és közveszélyes, gyakran mindkét végén éles/hegyes fejük és hosszú, nem ritkán 100-110 cm-es nyelük erre engedett következtetni.  Nekünk viszont nem fegyverre volt szükségünk, tehát úgy döntöttünk, átalakítjuk a fej formáját saját igényeinknek megfelelően. A fej egyik végére szükségesen és elégségesen hosszú, 7-9-cm-es vágóélt vertünk, míg a másik vége egyszerű tompa kalapácsformát kapott. A fej súlya 300-450 gramm között változik, tehát a fél kilogrammot nem éri el. (Az erdőtörvény nem tiltja a hordását.)

Az első fokos

Az első

A második fokos

A második

A kedvec fokosom

A kedvenc

A nőies fokos

A "bakonyi"stílusú

 A nőies fokos
A nőies

 

A fokos feje hintó/szekér tengelyéből, ennek fogytával rugóacélból készül. A kovács hagyományos módon széntűzben hevíti a vasat és kalapálja négyzet alapú hasáb alakúra. Egyik végét lenyújtja, a vágóél formáját kialakítja. Ezután következik a kényes művelet, a nyél köpűjének ("lyukának") kialakítása. A kovácsolás során a fém szerkezete átalakul, a vas a fa szálszerkezetéhez hasonló rétegekbe rendeződik. A kovács ezeket a rétegeket a köpű készítésekor nem elvágja, hanem szétnyitja. Emiatt a fej köpűje mindenhol rugalmas marad, nehezen szakad, törik. Részben ez különbözteti meg a kovácsolt fejet a hegesztett-től, ami általában egy cső, amire ráhegesztik a vágóélt és esetleg a fokot. Némi utóigazítás és köszörülés után a kész fejet olajban szokás feledzeni. Ezáltal a fej viszonylag puha, ugyanakkor rendkívül rugalmas, szívós lesz. Az elkészült fej köpűjét utólag (házilag) kör alakú reszelővel célszerű "befejezni" úgy, hogy a köpű enyhén a fej teteje felé szélesedjen. Ez a nyelezésnél lesz fontos, hiszen a fokost hagyományosan úgy nyelezzük, mint a csákányt, vagy a kőműves kalapácsot. A fejet végül rozsda gátló (pl. RO55) fürdőbe szoktam tenni, ami szürkés, a rozsdával szemben ellenálló réteggel vonja be a fémet.

A fokos másik alkotórésze a nyél. A régi magyar hagyományoknak megfelelően a legerősebb és legkiválóbb alapanyag a Som (sp. Cornus) Ennek hiányában használhatjuk a szintén kiváló kőrist (sp. Fraxinus) is. Télen, csikorgó fagyban kivágjuk a megfelelően vastag (4-5 cm) és megfelelően hosszú (80-100 cm) egyenes som ágat. Kérgében szárítjuk szellős, árnyékos helyen legalább 6-8 hónapig. ( Megjegyzendő, hogy a fához értők szerint a fa száradásának ideje annyi év, ahány cm átmérőjű a fa.) A kellően kiszáradt somnyelet megfelelő formájúra faragjuk. A durva megmunkálást követően a végső formát citlingeléssel (kaparó technika) célszerű megadni, hiszen így nagyszerű, sima felületet kapunk. A fokost rátolós módszerrel, "felülről" szokás nyelezni, azaz nem használunk éket. A fej köpűjébe felülről dugd be a nyél alsó (vékonyabb) végét, majd fordítsd meg és addig üsd egy kemény felülethez, amíg a fej végég nem ér rajta és valahol meg nem szorul. Ekkor vágd méretre, ami a könyöködtől a kinyújtott kisujjad végéig mért távolság (lásd  a képen).

Az ideális méret esetemben 48-49 cm-re adódott

Ez után vedd le a fejet és kezeld a nyelet olajjal, hogy rugalmas és vízálló legyen. Elvileg bármilyen olaj megfelelő, de az olajok többsége idővel megavasodik és büdös lesz. Ezért szoktunk lenolajkencét (firnisz) használni, amihez avasodás gátló adalékot kevernek. Parázs fölött hevítsd fel a fát olyan melegre, hogy a kezed már ne bírja, de a fa még ne barnuljon. A forró fát addig kenegesd a lenolajjal, amíg látod, hogy a fa beissza az anyagot. (Nagyon fontos, hogy a vágásfelületek bőven kapjanak az olajból.) Amikor a fa már nem tud több olajat magába szívni, hagyd kihűlni és töröld le a felesleget. A kész nyelet lehet színezni is, de nem szükséges, mivel a használat során úgyis hamar patinás lesz. Ezután üsd fel újra a fejet a helyére. Régi szép hagyomány, hogy a fokos nyelébe beleégetik a tulajdonos nevét, a készítés évszámát, stb. A magyar rovásírás betűinél alkalmasabbat keresve se találhatnál.

 Rovásírás a fokos nyelén

 

Mivel a fokosnak élesnek kell lennie, élvédőt kell készítened, ha nem akarod a kezedet folyton összevagdosni. Egy félbehajtott és megfelelő formájúra vágott bőrdarabból házilag is elkészíthető a képen látható élvédő.

 Élvédők fokoshoz
Élvédők fokoshoz

Most már megélezheted kedvenc fokosodat.  Mivel a fej anyaga viszonylag puha, közönséges vasreszelővel élesítheted. A reszelést mindig él ellen, (azaz az éltől a fej irányába) végezd, hogy minél kevesebb sorja keletkezzen. Fokosod akkor kellően éles, ha egy ceruzát könnyedén ki tudsz vele hegyezni. A következőkben álljon itt néhány gondolat/ötlet arra vonatkozóan, hogy mire is tudod használni nagyszerű kis fokoskádat. Egy sátorcövek leveréséhez nem kell feltétlenül fokos, ezt a feladatot a bakancsod talpával, vagy egy kővel is meg tudod oldani. A bozótmívesség azonban messze több mint néhány sátorcövek leverése. Buskraftolás közben előfordulhat olyan helyzet, amikor igencsak elkél a fokos, ahol bizony nem elég a nagy kés.

Ilyen helyzet lehet  az, ha télen léket kell vágni egy tó jegébe, hogy halat foghass, egy keréknyom jegét fel kell törni, hogy olvasztással ivóvízhez juthass, vagy éppen a csonttá fagyott havat kell felverni, hogy a tüzedet a földre rakhasd. Ha a kovakövedet össze akarod törni, akkor a késed bizonyosan nem lesz alkalmas a feladatra akármilyen nagy, erős és kiváló is. Ha szeget kell beverni valahová, ha "medvecsapdát" kell készíteni, ha veszett állatot kell távol tartani, ha egy nagyobb halat kell megváltani evilági szenvedéseitől, ha egy gyökeret kell kiásni, ha a menedékedet kell körülárkolni, ha egy deszkát kell lefeszíteni valahonnan, ha egy taplót kell a fáról leverni, ha egy vastagabb fát kell kidönteni az éjszakai tűzhöz, ha egy fatörzset kell legallyazni, ha tűzifából gyújtóst kell hasítani, ha…., akkor hamar kiderül, hogy milyen hasznos jószág a fokos.

Tapasztalataim szerint a fokos háromféle nyélfogással használható:

 

A nyél végénél fogd meg, ha nagy erővel akarsz
dolgozni és nem kell nagyon pontosat ütni.
(pl. kuglifa hasításakor, fa kidöntésekor, feszítéskor, stb.)

 

 

A nyél közepe táján fogd meg, ha az erő és a
pontosság egyformán fontos. (pl. gallyazáskor,
dárda kihegyezésekor, kalapács üzemmódban
szegbeveréskor, stb.)

 

Közvetlenül a fej alatt fogd meg, ha a pontosság számít, nem pedig az erő.
(pl. kanál faragásakor, nyárs hegyezésekor, kolbász, sajt szeletelésekor,
szalonna, hagyma kockázásakor,
kenyérkenéskor, stb.)

 

 

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt néhány gondolat a fokos szállításával kapcsolatban.
Kis ügyesedet vagy magadon viszed, vagy a hátizsákodra csatolod.

Ha magadon viszed, akkor célszerű a derekad mögött ferdén betűzni a derékszíjad alá.

 

 

Ha a kezedben viszed, akkor vagy a fej alatt megfogva,

vagy a fejet megfogva a nyelet az alkarodon nyugtatva célszerű tartani.

 

Ha van hátizsákod, akkor nagyon egyszerű a dolgod. A trekking/outdoor/alpin hátizsákok
többségén szériatartozék a jégcsákány rögzítésére szolgáló heveder, ahová a
csákánnyal azonos módon rögzítheted a fokosodat is.

   

Most már csak azt kívánom neked, hogy minél hamarabb tegyél szert egy ügyes kis fokosra, hiszen az ára a  még megengedhető luxus kategóriába tartozik. Teljék benne sok örömöd.

A képek elkészítéséért köszönet Horváth Levéntének!