Rólunk

Főoldal
Élre vasalva II.

...avagy milyen késeket használunk mi, Bozótmívesek.

A cikksorozat első részében bemutatott markolat elemzését követően következzék a pengére vonatkozó karakterek mondatokba rendezett kollekciója, némi képi illusztrációval. Indulásként rögtön egy elrettentő példa, ami minden fanatikus MacGyver rajongónak és "a kisszoba legjobb túlélője" cím várományosainak nagy kedvence lehetne... de ha lehet NE!

Penge

Kapcsolat a markolattal

Figyelemmel arra, hogy a végzett munkához szükséges erőt a markolat segítségével visszük át a pengére, a markolat és a penge kapcsolatának a lehető legszilárdabbnak, legmegbízhatóbbnak kell lennie. Ezt a kapcsolatot leginkább az ún. "Full tang" kések biztosítják. Az idézőjeles kifejezés nem jelent mást, mint hogy a markolattüske, illetőleg a kés anyagából e célra szánt szakasz a markolat teljes hosszán végigfut.



A Fallkniven S1 full tang (nem markolattüskés) pengéje. (Fotó: fallkniven.com)


A röntgenfelvételen jól megfigyelhető a Cold Steel SRK és a SOG NW
Ranger markolatában végigfutó markolattüske. (Fotó: amazon.com)


Kisebb, könnyebb késeknél nem szükséges a full tang kapcsolat, de a markolattüske ez esetben is legalább a markolat feléig nyúljon be.


Az egyes Mora típusok markolattüskéi. (Fotó: knifeforums.com)

Egy jó bozótmíves/erdőjáró kés esetében további extrát jelenthet, ha a markolattüske vagy a kés anyagából e célra szánt szakasz túlnyúlik a markolaton, illetőleg a markolat markolatgombban végződik. E megoldások révén a kés, hossztengely irányban is üthető, továbbá a markolatvéggel/markolatgombbal is üthetünk, ha az szükségessé válik (Pl.: csonthéjas feltörése, csapok, szegek beütése, cövek leütése).  Persze, ha a kiszemelt késünk nem ilyen, de a pengevastagság révén azt a kés tömege lehetővé teszi, a felsorolt tevékenységek a pengeháttal is elvégezhetők.


Túlnyúló markolattüske.


Keménység

A penge keménysége szempontunkból az éltartósság és élezhetőség vonatkozásában bír jelentőséggel.

Az acélok keménységét Rockwell fokban mérik, jelölése: „HRC”. A betűjel mellett pedig a keménységi értéknek megfelelő szám áll. (Pl.: HRC 59)

Komolyabb fémtani elemzések nélkül is egyértelmű, hogy a keményebb (magasabb HRC értékű) acél jobban tartja az élét, azonban nehezebben élezhető/fenhető, míg a lágyabb (alacsonyabb HRC értékkel rendelkező) acél kevésbé éltartós, de könnyebben élezhető/fenhető.

Tapasztalataink szerint az HRC 56-59 keménységű kések megfelelőek bozótmíves célokra.

Méret

Hosszúság

A megfelelő pengehosszt illetően kiváló tanulópénz, ha az embernek van egy 20 cm-es, vagy annál hosszabb pengével bíró kése. Ha még bevonat is van rajta, néhány évi használat után, a bevonat kopásából világosan láthatóvá válik, hogy effektíve a penge markolat felöli, első 10 cm-es szakasza dolgozik a bozótmíves tevékenység során adódó feladatok elvégzésekor. A fennmaradó rész az csak van…

A bozótmíves társaim által használt késeken végiggondolva a penge maximális hosszaként 16 cm jelölhető meg. Ennél hosszabb "fullánkkal" rendelkező kést nem érdemes bozótmíves/erdőjáró célokra vásárolni (Célszerűbb egy összecsukható fűrésszel kiegészíteni a felszerelést.). A jelölt maximális pengeméret elegendő a pengefogással végzett gyaluláson, a csukló vastagságú hasábfák hasításán, kivágásán át valamennyi bozótmíves famunka elvégzésére egyaránt.

Vastagság

Ahhoz, hogy a famunkák során fellépő erőkkel sikeresen dacoljon a penge, jó, ha legalább 2 mm vastagságú. A többünk által nagy megelégedéssel használt Mora kések kiváló példái ennek a kategóriának. Felső vastagsági értékként 4-5 mm jelölhető meg. Az általunk javasolt, ideális pengevastagság tehát 2-4 mm.  Ennél vastagabb beretvára bozótmíves ténykedés során egyszerűen nincs szükség, mert ha arról van szó, akkor mindig kéznél a fűrész vagy a fokos.

Felület

A fekete, epoxigyantával bevont penge nagyon tetszetős és megdobogtatja a férfiszívet. Főként a katonai rendeltetésű/eredetű késeken találkozni vele, mert az elfedett penge csillogása nem árulja el az iccaka, Isten szent ege alatt osonó katonát. Ezen felül védi a pengét a korróziótól, továbbá anyagi jellemzőinél fogva hasításkor megkönnyíti a penge haladását a fában, illetve a beszorult penge szabadítását is.

Nézzük sorra.

Bozótmíves programok során a kés álcázását igénylő feladat nem merül fel.

A legjobb bevonat is csak addig fejti ki korrózióvédő, haladáskönnyítő hatását, amíg a pengén van. Szintén saját tapasztalat, hogy örök bevonat nincs! Egy idő után, a használati kések bevonatai a penge leginkább igénybe vett szakaszain, a pengehát felé domborodó félkörívben lekopnak, kikandikál alóluk a fém és oda a szép (mert tényleg szép!), egybefüggő fekete bevonat, és az már nem szép. Alkoholos filccel, vagy matt fekete modellező festékkel optikailag lehet javítani a helyzeten, de ezek tiszavirág életű fedést biztosítanak.
Másrészt a bevonatos pengéjű kések között kevés kapható jól működő kaparóéllel, így aztán ha az ember szeretne a késére házilag készíteni, a bevonat egy részét amúgy is el kell távolítania, s ez eleve esztétikai kompromisszumot kíván.

A bevonat nélküli, polírozott/tükrösített penge egyik előnye, hogy végszükségben, vagy egyéb jeladást igénylő helyzetekben jelzőtükörként használható. (Egyébiránt, ha valamely oknál fogva elengedhetetlenül szükséges a penge csillogásának elfedése, az egy kis leleménnyel bármikor megoldható.)

A pőre pengék korrózióvédelmére valóban figyelmet kell fordítani, ez nem vitás. Azonban ez egy lelkiismeretes tulaj esetében nem jelent plusz időráfordítást, mivel a kés egy-egy túrát követő megelőző karbantartásának az „olajozás” eleve részét képezi.

A felületileg kellően megmunkált (pl.: szálrahúzott, polírozott) "csupasz" pengék hasításkor, fában produkált mozgása semmivel sem nehézkesebb a bevont pengékénél. Így e szempontból sem mondható előnyösebbnek vagy feltétlenül szükségesnek a bevonat a pengére.

A "csupasz" pengéjű kések közt jóval több készül gyárilag kialakított kaparóéllel. Azonban, ha egy bevonat nélküli pengére házilag létesítünk kaparóélet az kevésbé, sőt egyáltalán nem szembetűnő, mivel vizuálisan és esztétikailag sem törik meg a kés összképe. Nem úgy a bevont pengéknél…

Előzőeken felül, ha a natúr késpenge némileg karcosodik, az házilag egy egérpad és némi polírpapír vagy polírkorong és -paszta segítségével helyrehozható, szemben a bevonattal ellátott pengével, amihez nem kotyvasztható otthon epoxigyanta bevonat.

Pengehát

A túlélőkésként eladásra kínált acéláruk közt gyakran találkozni a pengeháton fűrésszel, kötélvágó horoggal, úgynevezett bél- vagy zsigerelő horoggal. Számtalan teszt bebizonyította már, hogy a késeken kialakított fűrészek nem érnek hajítófát sem és még a legkisebb Victorinox vagy Wenger bicskába rejtett fűrész is kacagva lepipálja őket. Nagyon zorall külsőt kölcsönöz a késnek, de gyakorlatilag használhatatlan (így felesleges is), a fűrészfogak pedig lehetetlenné, illetőleg fájdalmassá tehetik a kés hüvelykujjal való megtámasztását, esetleg a kés vonókésként történő használatát.


Erőteljes fűrész, kis használati értékkel eladó vagy értékegyeztetéssel svájci bicskára cserélhető. (Fotó: knifecenter.com)

A hegy közelében kiképzett bélhorog, illetőleg a pengetőnél kialakított kötélvágó horog, egyrészt erdőjáráshoz szükségtelen, másrészt a penge anyagába marva aggasztóan meggyengíthetik azt. Amennyiben arra sor kerül, zsigereléskor használjuk a kétujjas technikát, kötélvágáshoz pedig a késünk élét, amely sokkal hatékonyabb bármiféle horognál.


Bélhorog. Csak vadászkésre! (Fotó: bladeplay.com)

Kötélvágó horog a pengeháton. A penge anyagának uszkve 1/3-át elvitte a cica…
(Fotó:
kershaw-knives.net)

 

Kaparóél

Az egyetlen és leghasznosabb dolog, ami erdőjáró/bozótmíves kés pengehátára való az a kaparóél. Még házilag elkészítve sem gyengíti a pengét, nem akadályozza a hüvelykujj támaszt, működteti a szikravetőt, segít élesztéket készíteni, kérgezni, fát megmunkálni.

Pár szóban kitérek a kaparóélre, azok kedvéért akik, esetleg nem tudnák mi az. Kaparóéllel – keresztmetszettől függően – két formában találkozhatunk. Az egyik válfaja gyakorlatilag a pengehát, illetőleg a jobb és bal oldali pengetükör síkjai által bezárt 90 fokos szög révén létesül, úgy, hogy a gyártáskor az élek nem kerülnek legömbölyítésre. (Például: Fallkniven F1, S1, A1) Általában a gyári késekre jellemző. Ennél a változatnál két kaparóél található a pengeháton.

A másik típusnál a pengehát és a pengetükrök síkjai a derékszögtől eltérő szöget zárnak be egymással, attól függően, hogy a használó jobb, illetve bal kezes. Általában az egyedileg készítetett késeknél találkozhatunk ezzel a megoldással. Ebben az esetben a késen csak egy, a tulaj kézhasználatától függő állású kaparóél található. (Az alábbi kép a szemléltetés miatt szándékosan eltúlozza ezt a szöget. A valóságban a pengehát „dőlése” nem ilyen markáns.)

Ha vásárláskor első látásra nem dönthető el, hogy a kiszemelt késen van e kaparóél, a legegyszerűbb, ha a hüvelykujj körmén, hosszában végzünk néhány kaparó mozdulatot. Abban az esetben, ha a vizsgált él a körömről finom, vékony forgács szalagokat választ le, és érezhetően "kapaszkodik" abba, a kés hatékony kaparóéllel rendelkezik.



Él

A bozótmíves célra szánt kések esetében tradicionálisan két éltípus nevezhető használati szempontból ideálisnak:
 

A skandináv (A) és a konvex (B) él.

Skandináv él (A) jellemzői:

  • két egyenes felület találkozása
  • rém egyszerű kialakítás
  • könnyen újrafenhető
  • kiváló vágóképesség (A vágás folyamatának két mozzanatán keresztül elemezve: az élstruktúránál fogva kiválóan bontja az anyag felületét, majd ugyancsak ragyogóan hatol az anyagba.)
  • a konvex élnél sérülékenyebb
  • az él sérülése esetén könnyebb újra élezni


Konvex él (B) jellemzői

  • két domború felület találkozása
  • bonyolultabb kialakítás
  • újrafenése, utánélezése nehezebb
  • jó vágóképesség (A vágás folyamatának két mozzanatán keresztül elemezve: az élstruktúránál fogva kiválóan bontja az anyag felületét, majd a hirtelen szélesedő él miatt kissé nehezebben hatol az anyagba.)
  • ezzel az éltípussal végzett finom faragási munkák (pl.: tollaság) gyakorlott kezet igényelnek, mivel a skandináv élhez képest más – egyénileg kitapasztalandó – szögben kell a kést az anyagra dönteni
  • a skandináv élhez képest kevésbé sérülékeny (az él mögött több az "anyag")
  • élsérülés esetén nehezebb újraélezni


A teljesség igényével meg kell említenünk még egy éltípust, mely elsősorban a vadászkéseken kerül alkalmazásra, azonban egyes pozitív tulajdonságainak köszönhetően kezd teret hódítani a bozótmívesek/erdőjárók körében is. Ez pedig nem más, mint a homorú él.

Homorú él jellemzői:

  • két homorú felület találkozása
  • a skandináv élhez viszonyítva szintén bonyolultabb kialakításúnak mondható
  • az él nagyon vékony, ezért kivételesen jól vág
  • kiváló vágóképesség (A vágás folyamatának két mozzanatán keresztül elemezve: az élstruktúránál fogva kiválóan bontja az anyag felületét, majd szinte "behúzza magát" az anyagba.)
  • mivel szinte "behúzza magát" az anyagba, ezért kellően koordinált, megfontolt kezet igényel
  • a vékony él sérülékenyebb, így keményebb használat esetén ezzel számolni kell
  • előbbit ellensúlyozza, hogy ragyogóan és rövid idő alatt újrafenhető, mivel a fenő szerszámnak kis anyagmennyiséggel kell megbirkóznia
  • élstruktúrája folytán hasítási feladatokra nem annyira, de faragási, élelem-feldolgozási munkálatokra kiválóan alkalmas


Egyre szélesebb körben terjednek a részlegesen fogazott "kötélvágóval" ellátott kések. A fogazott él nagyon szigorú megjelenést kölcsönöz és pompás találmány egy vészhelyzeti (rescue), búvár vagy kenyérvágó kés esetében, azonban még a jól tervezett és kivitelezett outdoor késeket is alkalmatlanná teszi bozótmíves célokra. Hogy miért?

  • A kötél, biztonsági öv, stb. hatékony és gyors átvágásán kívül nem jó semmire.
  • Faragási munkákra borzasztóan rossz és fűrészként is csődöt mond.
  • Ha élét veszti, vagy sérül, terepen élezhetetlen, javíthatatlan.
  • Élezéséhez speciális szerszámozottság (Lézerélezés!) és szakértelem szükséges.
  • Általában a kés leggyakrabban használt, pengetőtől induló élszakaszán alakítják ki, ami azt eredményezi, hogy a hasznos vágóél jelentős lerövidülésével a teljes kés alkalmatlanná válik bozótmíves/erdőjáró felhasználásra.




Egész jó kis kés lenne, ha nem tolták volna el...legalábbis bozótmíves szempontból. A pengehát lényeges szakasza ujjtámasszá alakítva, a hasznos vágóél fogazott, és ujjbarázdából is eggyel több van. (Fotó: knifecenter.com)

Bozótmíves célokra használati, karbantartási, és tradicionális szempontokból a sima (fogazatlan) élt tartjuk ideálisnak, mert kialakítása nem predesztinálja kizárólag bizonyos dolgok vágására, a bozótjárás során felmerülő feladatok megoldására ideális, újraélezése/újrafenése egy zsebméretű fenővel terepen is megoldható, még alapszintű élezési/fenési ismeretek birtokában is.

Hegy

Egy jó bozótmíves késnek jó szúróképességgel is kell rendelkeznie elsődlegesen a fúrási, lyukasztási munkák hatékony elvégzése miatt. A jó szúróképesség azonban nem mehet a vágóképesség rovására. Bozótmíves szempontból jó vágóképességgel rendelkezik a kés, ha annak hegykialakítása olyan ívű pengehasat eredményez, melynek éle – az egyenes vágóélen felül – élelem-feldolgozás, nyúzás, húsolás során is hatékonyan használható. Előbbiek alapján célszerű szúró- és vágóképesség dolgában is gondosan választani.

A szúróképességet a penge középvonalának és a hegynek egymáshoz való viszonya határozza meg. Minél közelebb helyezkedik el a hegy a penge középvonalához annál jobb a szúróképesség, minél távolabb, annál rosszabb. Ennek elsődleges oka az, hogy a szúrásba vitt erő vektora egy „központi tengelyen” halad, mely egybeesik a penge középvonalával. A szúráskor közölt erő iránya tehát független a hegy helyzetétől, ellenben a hegy helyzete befolyással van a hegy által az anyagnak átadott erő százalékos nagyságára.  


Hegy a penge középvonalában: Kiváló szúróképesség, lapos pengehas, gyenge vágóképesség. (Fotó: knifecenter.com)


Hegy a penge középvonala alatt, a penge alsó harmadában: Rossz szúróképesség, csökevényes
vagy hiányzó pengehas,rossz vágóképesség. (Fotó: bladeplay.com)



Hegy a penge középvonala alatt, a penge alsó harmadában: Bár a meredeken vágóélbe futó pengehátnak
köszönhetően tűhegyes a kicsike, bozótmíves szempontból rossz szúróképességgel bír, a pengehas hiányzik, rossz vágóképesség.
(Fotó:
bladeplay.com)


Hegy a vágóél induló vonala alatt: Ugyancsak bozótmíves szempontból se nem szúr, se nem vág. (Fotó: bladeplay.com)


Hegy a penge középvonala felett, a penge felső harmadában:
Bozótmíves szempontból optimális szúróképesség, íves pengehas, jó vágóképesség.





Hegy a pengehát vonala felett: Zéró szúróképesség, kiváló vágóképesség.
Kizárólag egy adott feladatra - pl.: nyúzás, húsolás - alkalmas kés.



A hegy és a pengehas teljes hiánya. 70 dolláros spakli? (Fotó: bladeplay.com)

A penge felső harmadában elhelyezkedő hegy esetében gyakori a letörő hegy alkalmazása. Ebben az esetben az ívesen felfutó pengehas, az egyenesen, vagy igen enyhe domborulatban/homorulatban lefutó pengeháttal találkozva alkotja a hegyet. Ez a megoldás, még a kövér ívű pengehas esetében is kiváló használati hegyet eredményez.


Egyenes letörő hegy (Fotó: www.kalandorbazar.hu)


Homorú letörő hegy (www.kalandorbazar.hu)


Domború ívben lefutó letörő hegy (Fotó: fallkniven.com)



A pengehashoz letört pengehát-szakasz lehet köszörületlen, és végződhet hamis fokélben, illetve tényleges v. valódi fokélben. A valódi, élesre fent fokél a harci késeknél bír jelentőséggel, ugyanis a visszakezes vágásoknál jut szerephez. A rengetegben erre nincs szükség, sőt, felesleges balesetveszélyt hordoz magában az állandóan a késhasználó felé néző él. A köszörületlen és a hamis fokéllel rendelkező kések azonban bátran választhatók bozótmíves célra.


A hegyhez köszörületlenül lefutó pengehát szakasz (Fotó: fallkniven.com)


Hamis fokél. Oldalról olyan mintha…(Fotó: www.kalandorbazar.hu)


…de felülről jól látszik, hogy mégsem.


Valódi - élezett - fokél. (Fotó: knifecenter.com)



Az egyéb hegytípusok elemzése felesleges, mivel erdőjáró felhasználásra, a penge középvonala felett, a penge felső harmadában elhelyezkedő hegytípust tartjuk ideálisnak, köszörületlen, vagy hamis fokéllel.

A hegy erőssége kapcsán ismételten megemlítendő a pengevastagság, mely arra jelentős kihatással van. Logikus, hogy a vastagabb penge erősebb, míg a vékonyabb gyengébb hegyben végződik.

A köszörületlen letörő hegy abban az esetben, ha kaparóél kerül kialakításra rajta, a szikravető működtetéséhez nyújt további alternatívát. (Lásd Ray Mears mestert!)

A hamis fokél némileg gyengíti a hegyet, így a késválasztásnál, de főként a használat során célszerű ezt is figyelembe venni.


Köszörületlenül lefutó pengehát = combos hegy! (Fotó: pig-monkey.com)


Hamis fokél által primadonnásított hegy (Fallkniven S1).
Még szerencse, hogy a hegyet a laminált penge "magját" alkotó keményebb fémréteg adja.
(A hamis fokéltől jobbra és balra futó vékony ezüst vonalak jelzik a fémrétegek határait.)

Folytatása következik…

A cikkben szereplő – forrásmegjelölés nélküli – képek a szerző felvételei.