Rólunk

Főoldal
Csúzli 2.

Mivel elég sokan érdeklődtek nálam nem csak az ún. bozótmíves csúzli iránt, hanem úgy általában a csúzli használattal és készítéssel kapcsolatban ezért úgy gondoltam, hogy ideje újra billentyűt ragadni, és a legtöbb felmerült kérdéssel kapcsolatos információkat röviden összefoglalni.




Amire sokan nem is gondolnak

Rögtön kezdésnek térjünk kicsit vissza a bozótmíves csúzlihoz. Az ilyen és ehhez hasonló csúzlik ugyebár nyílvessző kilövésére is alkalmasak. A nyílvessző mérete pedig nyilvánvalóan húzáshossz függő. Egy átlag ember húzáshossza kb. 70-80 cm között mozog. Ezért olyan gumit kell a csúzlira aplikálni, ami arcig húzva kellően erős az adott nyílvessző minél nagyobb sebességgel történő kilövésére. A vessző sebessége viszont nem csak a gumi méretétől (erejétől) függ, hiszen nagyban függ a vessző paraméteritől is. Csúzli esetében, nyílvessző lövéséhez, én mindenképpen karbon vesszőt javaslok, hiszen azok könnyebbek, így gyorsabbak is. Egy azonos méretű, súlyosabb favesszővel értelemszerűen lomhább lesz a vessző. Persze az sem mindegy, hogy milyen karbon vesszőt választunk, hiszen azt is kalibrálni kell a csúzlihoz, akár az íjászat esetében. A csúzli és a megfelelő vessző összehangolásánál tehát ugyanazok az alapelvek a mérvadók, mint az íjászatban. Erről számos íjászok által írt cikk található a Neten, így most nem mennék bele abba, hogy a vesszőfogóba becsapódó vessző állása és a lőlapot ért szakítás mintája mikor milyen hangolási problémára utal.

Csúzliból történő vesszőlövés esetén tehát igen erős gumizásra van szükség, amihez erős csukló kell, hogy képesek legyünk megtartani a csúzlit kihúzás közben. Ne felejtsük el, hogy íj esetében az íjat tartó kezünk pont a feszítő erőt tároló kar között van félúton, így az íjat tartó kézzel nem kell nagy erőt kifejteni a megtartáshoz, hiszen az ott ható erő pont a tenyerünk közepére hat, merőlegesen a csuklónkra. Csúzli esetén viszont a két ágvilla, amihez a gumi van kötve, a tartó kezünk fölött helyezkedik el, ezért csuklóból erősen ellen kell tartanunk, hogy ki ne forduljon a csúzli a kezünkből. Ebben segíti, ha nem csak a markolatra fogunk rá lövés közben, hanem hüvelyk és mutató ujjainkkal a villát is megtámasztjuk hátulról. A másik jó, de nehezebben kivitelezhető megoldás, ha külön alkartámaszt is készítünk a csúzlihoz. Ez tényleg nagyon hasznos, de házilag nem egyszerű a kivitelezése egy megbízható alkartámasz elkészítésének, pláne egy szépen megmunkált fához. Szerencsére a legtöbb felnőtt ember képes megtartani nagyon erős csúzlikat is, alkartámasz nélkül.

A nagy ötlet

A nagyon erős gumizásból adódóan azonban felvetődik egy másik probléma is. Mégpedig az, hogy nyílvessző lövésénél nehézséget okozhat az is, hogy a vessző hátsó részét húzó kezünk hüvelyk és mutató ujja közé szorítva szintén képesnek kell lennünk megtartani a vesszőt. A vessző vége (a nock résznél) viszont csúszós, ezért elég erősen kell tartani ahhoz, hogy ki ne csússzon az ujjak közül. Tapasztalataim szerint ezt megtartani, erős gumizásnál a legtöbb ember számára általában nehezebb, mint ugyanazt a csúzlit megtartani csuklóból. Míg pl. egy csapágygolyót jól meg lehet fogni, hiszen nem pont a golyó két oldalán fogunk rá, hanem kicsit elé fogunk, addig a nyílvessző végén nincs semmi kiálló, amibe belekapaszkodhatnánk. Ezt van aki úgy orvosolja, hogy a nock helyére egy kúpos formát teker be, de ennek beszerzése, előállítása nem egyszerű, és íjász elsütőt ebbe sem akaszthatunk. Ezért hamar felmerült bennem, hogy ide nagyon jól lenne kitalálni valami okos megoldást, ami lehetővé teszi, hogy akár íjász elsütővel is kényelmesen és megbízhatóan használható legyen a csúzli (nyílvesszővel történő lövésnél). Persze a legegyszerűbb az, ha bőr helyett két kötélhez kötjük hozzá a csúzligumit, amelyre teszünk egy kis fület és abba akasztjuk a kioldót. Ezzel viszont az a probléma, hogy így csak vessző kilövésére lesz használható a csúzlink, azaz klasszikus lövedéket (kő, csapágygolyó) nem lehet kilőni vele. A gumi cseréje pedig nem pár másodperces művelet. Persze vannak olyan gumirögzítési módok (az ágvilla felől), ami lehetővé teszi a gyors gumicserét, de az egyéb nehézségeket vet fel, amibe most nem mennék bele. Visszatérve a problémára, elég sok fejtörést okozott, hogy hogyan lehetne a klasszikus csúzlibőrt kiegészíteni valamilyen okos megoldással, ami könnyen eltávolítható, megbízhatóan működik, beleakasztható az íjászelsütő (kioldó), és a gumi megfeszítésekor sem esik ki belőle a vessző, miközben húzzuk hátrafelé.
Végül sikerült kitalálnom egy megoldást, ami nekem a legjobban működött. Az alábbi képen jól látszik, hogy ehhez nem kell más, mint egy kis műanyag sapka (kabátösszehúzókon csomórejtő), egy kis körfonott kötél, és egy megfelelő átmérőjű műanyag toll, valamint egy kis lyuk a bőr közepére, amit amúgy is tenni szoktam rá. Ez könnyen cserélhető, a kicsit szűkülő toll házában pedig megszorul annyira a vessző, hogy húzás közben ne essen ki belőle, és a kötélhurokba beleakaszthatjuk a kioldót. Nem utolsó sorban pedig a vessző a bőrhöz képest garantáltan középen, azaz jó helyen van.


gue_csuzli2.jpg


Egy másik nagy ötlet, avagy kioldó (elsütő) készítése házilag

Ok. Sikerült eljutni odáig, hogy megbízhatóan működik a csúzlink a hagyományos módon és vesszővel egyaránt. A következő probléma, amit szerettem volna orvosolni, az a kioldó kérdésköre. Íjász kioldója ugyanis nem mindenkinek van, így olyan megoldást próbáltam keresni, ami házilag is elkészíthető, egyszerű, mégis jól működik. Így találtam rá BackyardBowyer videójára, aminek mintájára elkészítettem az alábbi képen látható kioldót.
Ha szeretnél rendelni ilyen kioldót, akkor kattints ide!

kioldo.jpg


Hogyan lőjünk

A másik probléma, amivel időnként találkozom, hogy gyakran látom, sokan úgy akarnak lőni csúzlival, hogy próbálják a csúzlit a lövés közben stabilan egy helyben tartani és az ágvilla két ága között kilőni a lövedéket. Véleményem szerint ez nem jó technika, és rendkívül balesetveszélyes is, mivel nem csak az ágvillát találhatjuk el sok esetben, hanem akár az ágvillán támaszkodó ujjunkat is. Bele sem akarok gondolni, mi történne, ha valaki csapágygolyóval ellőné az ujját. Más szóval meg kell tanulni helyesen és biztonságosan lőni. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy hagynunk kell, hogy a lövés leadása közben a csuklónk előre billenjen (vagy billenthetjük mi is). Nem arról van szó, hogy lerántjuk a csúzlit lövés közben, csupán hagyjuk előre billenni a kezünket. Azért sem jó erőltetni, hogy az ágvilla között repüljön ki a lövedék, mert ott a távolság csak pár cm és egy apró hiba, pl. ha a golyó nincs pontosan a bőr közepén már elég lehet ahhoz, hogy a golyót eltérítse a tervezett röppályáról. És ha a röppálya útjába kerül az ágas, vagy a kezünk, az tudjuk mivel jár. Amúgy is, ezeknek a modern gumiknak köszönhetően itt már igen nagy erők dolgoznak, amit nem hinném, hogy satuként mozdulatlanul meg tudunk tartani minden lövésnél, ezért is jobb, ha a csuklónkat hagyjuk előre billenni lövéskor, ezzel is megelőzve a bajt.

Egy jó kis videó a helyes lövéstechnikáról.


Végezetül pedig álljon itt pár kép, néhány nem rég elkészült hagyományos csúzlimról, amolyan kedvcsinálóként házi csúzli készítéshez. Ha pedig szeretnél rendelni bozótmíves csúzlit, vagy csúzlihoz kapcsolódó kiegészítőket, akkor nézz be a bozót plázába!

Apa & Fiú csúzlipáros: Az 'Apa' csúzli kicsit karcosabb, klasszikus 'arcighúzós', míg a 'Fiú' kicsit lágyabb, lepke stílushoz.

Apa-Fiu1.jpg


Ez pedig a Radagast fantázianevű csúzli. Az egyik legszebb a hagyományos csúzlijaim közül.
Nagyon egyedi, girbe-gurba, mégis működik. Persze nem biztos, hogy mindenkinek kézre áll.

radagast2.jpg

radagast1.jpg

Turul #1 (mert még lesz másik is)
turul1.jpg



Az első csúzlim agancsból, amely a Csodaszarvas nevet kapta: 

csodaszarvas.jpg


A Csodaszarvas hátulról:

csodaszarvas2.jpg

És még egy.
cssbh1.jpg


kigyos_csuzliw.jpg


Idő közben elkészültem egy újabb csúzlival, amelynek a különlegességét az extra minőségű alapanyagok és a teljesen egyedi, nem teljesen szimmetrikus forma adja. A belső mag a már jól bevált műanyag "piros-fehér-fekete" rétegekből készült, amit a bozótmíves csúzlinál is alkalmaztam. Erre jött egy Németországból rendelt különleges, zöldes árnyalatokban pompázó, ásványi anyagokból kevert réteg, amely szintén egy külföldről rendelt, magas minőségű ún. Cranada fával lett kiegészítve. A tenyér felőli, belső oldalon egy kis domborulatot is készítettem az előző két anyagból, hogy jobban a kézbe simuljon. A villaszárak felső, lapos gumival (TB Gold) történő gumizásra lettek előkészítve. 

turkiz2.jpg

turkiz3.jpg

Különleges egzóta fákból és a markolatnál egy spéci, elefántcsontot utánzó, ásványi összetevőkből kevert anyagból készült a kis domborulat az alábbi egyedi csúzlin.

ivory1.jpg

ivory2.jpg

ivory3.jpg


TOVÁBBI KÉPEK ITT!