Rólunk

Főoldal
Az Izzadó Betyárkörték

csodálatos és hihetetlenül érdekes saga-ja

Egy igazi, kihívással, lemondással, küzdelemmel teli programra már nagyon vágytam, és Gue telepátiája ezt igen jól megérezte, mikoron is meghirdette a Bakonyi Bujdosó Betyárkodás elnevezésű programot.
Volt itt minden: hegyre föl, hegyről le, bokorba be, susnyából ki, szúnyogetetés saját testünkkel, fokossal bíbelődés, Fastum gél...

 

0. nap
Natosnál egy gyors kipakolás, helló-szia-mizu kör lefutása után Gue megkért mindenkit, hogy válassza ki az opcionális felszerelését, majdan rendeződjünk, csapatkiválasztás következik. Nevek a kalapban, dobpergés, és összeállt a csapatunk: Guerilla, Szabi, Swan és szerénységem, az Izzadó Betyárkörték nemes urai.

Izzadó betyárkörték csapata
Wiking, Swan, Guerilla, Szabi

Szól a parancs: fokost, szöget ki-ki kezébe vegyen, csapjátok bele egy tönkbe, azt vágjátok szét, szöget vissza a zsebekbe, forgácsoljatok, acéllal tüzet csiholjatok.
Vertük mi azt a szöget betyárosan, hajtottunk keményen, de csak a 3. helyre tudtunk befutni a hirtelen eső miatt. Nembaj, legalább nem bízzuk el magunkat rögtön az elején. Bevágtuk Dínó lebbencsét (ezúton még egyszer köszönet érte, nagyon jólesett!), kis tájolóalapozás, Igory megéljenzése ("Szülinapom van vazze!"), aztán heverészés, szuszogás reggelig.


1. nap
Kissé kótyagosan keltem, összevágtam a wokban a reggeli omlettet, bepakoltam a zsákba, és indulásra készen álldogáltam a csapatommal. A csapatokat kiszórták Natosék előre nem ismertetett pontokon, valamint megkapta minden csapat a nagybetűs BORÍTÉKOT. (Guerilla: 8:00-ig kinyitni csak fővesztés terhe mellet!!!  )
Óra pittyen, borítékot bont, ismertetem a csapatommal a játékszabályokat. Számháborús cetliket felragasztjuk, emésztjük a szabályokat. Sanda pillantásokat vetünk Gue-ra, aki csak szerényen mosolyog, mikor az "első pont az gyorsasági" című szószerkezethez érünk. Tájoló elő, méricskél, nyelvtanból megbukik mindenki (Szabi: Most látszik, vagy látszódik?  He?), aztán nagy örömmel mutatunk a Tűz hegyére. Háhááá! Megvagy!
Gyors térképnézegetés, a hegyoldalban a "gomba" (radarállomás) megcsodálása ("Wiking: De jó volna oda felmenni!" - Guerilla közben iszonyatosan vigyorog.), a leggyorsabb utat egy kerékpár- és használaton kívüli földúton való kacskaringózás jelenti. Uccu neki, ujjainkat seggünkből kirántva vad loholásba kezdünk, mindenki becsületére keményen bekezdünk. A kereszteződésekben indián módra lapulunk, és felderítőként jelzem a többieknek, hogy ellenfél nincs a láthatáron. A Tűz hegyére hamar megérkezünk, de nem tudhatjuk, hányadikak vagyunk. A magányosan álló tölgy kicsit megvezet minket, és 30 métert is csak nehezen tudunk saccolni, de megvan a keresett fa. (Guerilla: Mérj újra! Mérj újra! Mérj újra! Bozótmívesek keresnek, kovakövet lelnek. Nagy örömmel konstatáljuk, hogy mi vagyunk a leggyorsabbak, pattintunk a kőből, és a hegyről is (Swan: Húzzunk már, biztos leolvastak azóta a többiek!  )
Kocogunk a második ellenőrző pontra, út közben vackort találunk. Borzalmasan savanyú, de elveri a szomjunkat. Mindenütt ellenfeleink hangját véljük hallani, de csak kóbor turistákba botlunk. A rothadó medvehagyma szaga belepi a hegyoldalt, miközben mászunk a hegyre. Vágunk fokosunkkal két hosszú botot, és mikor Guerilla azt mondja ne túl nehezet válasszatok, már érzem hogy itt turpisság lesz a dologban Mosolyog Fokosainkkal beleütjük a titkos számunk + 5-öt a botokba, és komótosan elérjük a 2. ep-t. Tájolási mutatvány ismét (Guerilla: Mérj újra! Mérj újra! Mérj újra!    )  Bakonyújvár romjain és bozótoson keresztül verekedve megtaláljuk a zacskót, nocsak, megint elsők vagyunk, így csak le kell rakjuk a botokat. Bezzeg a többieknek létrát kell ácsolni, hát ezért kellettek tegnapról a szögek!  homlokracsap Visszafele meglátom Dínóékat, és rövid indiános kergetőzés után beszédbe elegyedünk velük. Nyomás tovább a 3. ep-re, a Farkastanya névre hallgató ponthoz. Itt már kezdi megérezni a csapat a meleget és beállunk egy lassabb ütemre. Földutakon csalinkázva egy "farkasok" által őrzött telepre jutunk. Zacsi bont, és csapdát állítunk a következő csapatnak, hátha ezzel mínuszpontot szereznek. Gue és Szabi csapdáznak, míg én Swannel botokat vágok a fegyvereinkhez, az "atl-atl"-jainkhoz. Ezek innentől fogva hűen kísérnek minket utunkon. Érződik már rajtunk az éhség, és amikor Szabi ecsetelni kezdi mi jókat szokott főzni, összefut a számban a nyál. Vackor megeszik, nyelv zsugorodik. A végzet ösvényén haladva Szabi fájlalja lábát, de a "Melinda!" "Fastum gél kéne neked!" című varázsigék segítenek rajta, fogát összeszorítva küzd rendületlenül. A végzet ösvényét elérve Swannel kicsit összerúgjuk a port (Wiking: Vigyázz, tuti van csapda! - Swan: Ne foss, tuti nincs!), de az idő őt igazolta. Hiába, Guerillát nem lehet kiismerni, és örök szabály: fő az éberség! 

Zacsi bont, arcok elsápadnak: vissza a Labancok ormához, a Honvédség radarállomásához, amihez oly közel jártunk már a nap folyamán... Nemhiába vigyorgott reggel Gue, amikor a gombát említettem. Ahogy a franciák mondanák: Merde. Lemászunk a hegyekről, ugyanis vízkészletünk megcsappanni látszott. A térkép forrást jelöl, de csak kiszáradt vádi-t találunk (ez volt a térkép első trükkje)
Swan látszik a legfessebb betyárnak, aki belopózik egy erdei hotelbe, vízért. Feladatát sikeresen teljesíti, és hideg vízzel öntözzük szikkadt torkunkat. Hiába, izzadtak már ma eleget a betyárkörték, és a hotel előtti füvön ki is terülünk. Nagyon nem akaródzik tovább menni, de csak nem adjuk már fel, ha idáig eljöttünk! Utunkat egy ismeretlen úton folytatjuk, és amíg Swan és Szabi a következő pihenőnél trécselnek az élet nagy dolgairól, addig Guerillával "felugrunk" Odvaskőhöz, az Észak-Bakony egy régi barlangjához. Nem elég nekünk a napi penzum, egy kis hegymászás sosem árt, igazi betyár még rá is tesz egy lapáttal  rohog Fotó jobbról, fotó balról, aztán vissza a többiekhez.
Kitaláljuk a csapatindulót, legalább ezzel is ütjük agyon az időt.
Lassú vánszorgás következik, és egy jelzetlen útelág miatt (ez volt a térkép második trükkje) mocsaras földúton kapaszkodunk a Labancok Orma felé. A völgy túloldalán egy szarvascsordára bukkanunk, gyönyörködve nézzük a hatalmas állatokat. Kicsit Jurassic Park beütése van annak, ahogy meglapulva nézzük a csordát. Kezdek fáradni, de legalább már nincs olyan meleg mint délelőtt. Szótlanná válik a társaság, mindenki egymaga küzd a meredéllyel. Swan keményen tolja, én sem akarok lemaradni. Mindenki felveszi a maga tempóját, és egy kavicsos erdészúton baktatunk tovább. Persze térképen sehol sincs jelölve (térkép harmadik trükkje). Kicsit aggódom hogy eltévedünk, de a tájolómban bízom, az irány megfelelő. Egy irtásos részen nagy adag fűrészforgácsra akadok. Huhúúú megvan a tökéletes éleszték, meg is tömjük vele Swan zsákját! Találunk még egy mocsaras vízgyűjtőt, Gue állítása szerint egy ilyen szifon több méter mély lehet, és ha beletévedsz akkor agyő a kobakodnak. Még jó hogy nem este kóricálunk erre...
Időközben megtaláljuk a hegyre vezető utat, itt már kezdek kiakadni. Ding-dong - döngnek a lépéseim az aszfalton. Magába zár a dac és az unalom... Szedek egy érdekes fenyőféléről egy maréknyi zöld hajtást, estére jól fog esni a tea.
A gomba felé félúton összefutunk Katonáékkal, hát eléggé el vannak maradva a napi adagjukkal. Feri lábán nagy kötés, Gerzsonka sem különb, megtört az arcuk, de nem adják fel. Derék betyárok!
Leülök, és látom ahogy a csapatom baktat felfelé. Felszívom magam annyira hogy könnyed kocogással utolérjem őket, és a tetőn biccentek az állomást védő őröknek. Unalmas meló lehet egész nap itt dekkolni - gondolom magamban. A zacsiért magam küzdök végig a csalánoson, és megkönnyebbülten olvasom, hogy finish, már csak 500 méter és tábort verhetünk. Swan agyilag elkészül, taxit akar hívni, de sikerül elég lelket verni belé, hogy a táborig még kitartson.
Nagyjából az úttól 50 méterre egy síkabb részen ledobáljuk a cuccunkat, és összesítünk: 2 ponyva, 1 poncsó, 4 kötél, 1 csajka. Hurrá, ezt megszívtuk, de legalább csajkát hoztam, így teánk az lesz. Ponyva alul-felül és kész is a 4 személyes menedék -  "Hotel Bozótmíves". Pár csettintés a kovával és már lobog is a friss illatú éleszték. Hosszútüzet készítünk, rotyog a tea, és az egész nap táskámban őrzött ananászkonzervet is felbontjuk - naná hogy a fokosokkal  Vigyorog Pálcikákat faragunk, és jó testvérek módjára körbeadogatjuk a konzervet. Nagyon meghitt és bensőséges a hangulatunk, elkortyoljuk az ananász levét, és a friss fenyőteát. Igazi citromos zöldtea beütése van, mindenkinek ajánlom! Ez számomra a nap fénypontja, és a többiek arca büszkeséggel tölt el. Átbeszéljük a napot, mindenki megenyhül, és jó hangulatú horkolás indul az alvégen - én viszont nem tudok aludni. Rettenetesen fázom, de a shemag megment a szúnyogok hadától és a kihűléstől. Néha dobok a tűzre, és közelebb fekszem hozzá, hogy ne vacogjak. Lassan hajnalodik, és csepereg az eső...

2. nap
Kopogásra ébredek, gomolyog a köd a fák között, és hullik a fák leveleiről az eső. Összekaparjuk a tüzet, elbontjuk a menedéket, villát eszkábálunk és usgyi a bázis felé.
Mindenki fáradt, de az őzpörkölt és a hideg sör gondolata megacélozza testünket-lelkünket. Az utolsó centiig kihasználjuk a turistautakat, amíg még lehet. Kis rétre érkezünk, vadmeggyet legelészünk. Gue szól, hogy fiúk innen csak irányszög alapján mehetünk, gatyát felkötni. Megindulunk a vizes füvön át, mocsáron átkelünk, kerítést kerülünk, búzaföldet taposunk, vadcsapást keresünk. Néha-néha megugrasztunk egy őzet. Egy részen magas csalánon verekedünk át, amikor Gue hirtelen mozgást észlel. Egy hatalmas anyadisznó néz velünk farkasszemet, majd egy szempillantás alatt eltűnik a csíkos malacaival. Ez közel volt, lepergett előttem a jelenet ahogy nekünk ront ez a sok mázsás állat...  meghajol
Lábam fáj, a gatyám eggyé válik a testemmel, olyan vizes, éhesek, fáradtak vagyunk, de megyünk rendületlenül. Minden magaslat tetején azt hisszük, hogy látni fogjuk Porvát... Kicsit emlékeztet a szitu arra, amikor a vizet kereső ember délibábot lát. Hosszú idő múltán villanyvezetékbe botlunk, és nagy tanakodásba kezdünk (itt volt a térkép negyedik trükkje) Naná hogy a térképen nem volt jelölve  rohog Látunk egy cseréptetős házat, megrohamozzuk. Végre, a vadászház, innen már csak 1,5 kilométer Natos háza! Megszaporázzuk lépteinket, ding-dong, mostmár csattoghatsz te bakancs, mindjárt célhoz érünk! Idült alkoholisták örömével konstatáljuk, hogy van citromsör a helyi kocsmában, és Swan egy betyárkörte elfogyasztásával teszi fel a koronát a mai napra. Csikorog Natos kapuja, ahogy bedöcögünk rajta. Dínóék már ott vártak bennünket az asztalnál. Heves magyarázásba kezd a két csapat, de én már csak vigyorgok...

Megcsináltam!


Ezúton is köszönöm a segítséget, az erőt, és a türelmet a csapatomnak, büszke vagyok Rátok!
Köszönöm mindenkinek, aki a program létrejöttében segített, örök emlék marad számomra!